A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

nek, akkor azt kell mondanunk, hogy a gyerekek gondolkodása, tanulása,
problémamegoldása, kommunikációja, cselekvéseik irányítása nem a közvetlen, érzékszervekkel
szerzett információkon, vagyis a tapasztalaton alapszik, hanem az általuk
birtokolt „naiv elméleteken”. A fejlődés viszont elsősorban ezeknek a kognitív
struktúráknak a fejlődésétől, valamint a közöttük fokozatosan formálódó kapcsolatok
minőségétől függ (Carey 1985). A terület kutatóiban erős az a meggyőződés, amelyet
Rosalid Driver és munkatársai a következőképpen fogalmaztak meg:
Sok gyermek kezdi meg természettudományi tanulmányait olyan
elképzelésekkel és magyarázatokkal az éppen tanulmányozandó jelenségekkel
kapcsolatban, amelyek még szisztematikus oktatásuk előtt alakultak ki
bennük. (Driver és mts. 1985b 2. o.)
A gyermekek olyan modelleket alkotnak a világról, amelyek számukra
adaptívaknak bizonyulnak, azonban a legtöbb esetben eltérnek attól, ami a
„professzionalizált tudásrendszerekben” (elsősorban a tudományban, a tantervekben, a
pedagógusok szemléletmódjában) található. Foglaljuk össze néhány pontba „sűrítetten”
e gyermeki elképzelésekkel összefüggő eddigi ismereteinket! A gyermeki elképzelések:
nem a tapasztalatokon alapulnak, hanem konstrukció eredményei,
személyesek,
rendkívül stabilak, nagyon nehéz a fogalmi váltás,
a külső megfigyelő számára inkoherenseknek tűnnek,
valójában azonban a gyermek kognitív működései szempontjából adaptívak,
rendszereket alkotnak, s elméletekként funkcionálnak.
Számos nem fizikai, de természettudományi területen folytak kutatások a gyerekek
elképzeléseivel, vagyis a gyermektudománnyal kapcsolatban. Ezek közül a kiemelkedők:
az alapvető vegyi folyamatok elképzelése, a fotoszintézisről, az öröklődésről,
magáról az életről alkotott sajátos gyermeki fogalmak, a gyermekökológia, vagyis a
gyermeki ökológiai elképzelések alakulása, a Föld alakja és kozmológiai helyzete, a
Naprendszer felépítése. Kiváló összefoglalók a következők: Driver és mts. 1994, Driver
és mts. 1985a.
Mi is valójában ez a gyermektudomány? Nem más, mint a korábban (a
konstruktivizmusról szóló fejezetben) már részletesen bemutatott előzetes tudás, az a
tudás, amely minden további tudáskonstrukció alapja, fő meghatározója és „terepe”. Ez
az előzetes tudás azonban egy-egy jelenséggel kapcsolatban többféle is lehet.
Nagymértékben a konkrét szituációtól, esetleges tényezőktől függhet az, hogy a
gyermek találkozva egy fizikai jellegű kérdéssel, problémával, cselekvésre késztető
tényezővel, az előzetes tudásának mely elemeit fogja munkába a megoldással, a válasz
megszövegezésével kapcsolatban. A tudás - mint korábban részletesebben bemutattuk -
alapvetően szituatív jellegű, alkalmazása jelentős mértékben a kontextus által
meghatározott. Minél kisebb a gyermek, ez az összefüggés annál inkább igaz rá, annál
inkább tapasztalhatjuk, hogy a számunkra ugyanazon tudásrendszer alkalmazását
igénylő helyzetekben produkál váratlanul nagyon különböző reakciókat.
Álljon itt egy példa arra, hogy a gyerekek hogyan alkalmaznak eltérő kognitív
struktúrákat a felnőttek számára ugyanolyan jellegű problémák megoldására:
151