A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

megfogalmazzuk a vizsgált jelenségre vonatkozó elméletünket. (Az első Kepler törvény
felfedezése természetesen egyáltalán nem így történt, mint ahogy itt leírtuk. Az eltérés
azonban nem csak történeti részletekben mutatkozik, később megmutatjuk, hogy a
felfedezés elvileg másképpen történt. Ez azonban már az induktív-empirikus tudománykép
kritikájával van kapcsolatban, visszatérünk rá.)
Az empirista szemléletmódot megvalósítani akaró fizikatanítás szinte másolni akarja ezt
a folyamatot. De egyelőre nem engedi közel a tanulókat magához a tudományos
cselekvéshez, az adatok gyűjtéséhez. Egyelőre csak a készen kapott adatok állnak
rendelkezésre, csak a jelenséget lehet megfigyelni, de nem lehet önállóan adatokat gyűjteni,
s nem lehet a tanulónak magának előállítani a jelenséget. Sőt, valójában a felfedezés
folyamatába sem kap gyakorlati bevezetést a tanuló, hiszen a jelenségek, az adatok, a tények
bemutatása után a pedagógus mintegy elmagyarázza az induktív következtetést, elmondja,
hogy miképpen lehet a megismert adatokból értelmes következtetésekre jutni. Éppen ezeken
a korlátokon lép túl majd a következőnek bemutatandó szakmódszertani szemléletmód.
A tudás természetére, valamint a fizikatanítás céljaira vonatkozó felfogás lényegében
nem változik, továbbra is a tudományos ismeretrendszereket kell elsajátítani és visszaadni,
bizonyos feladatokat kell tudni megoldani, bár ezen ismeretek között már megjelennek a
tanári kísérletekre vonatkozók is. Megjelenik egy másfajta gyakorlatiasság is ebben az
elképzelésben, a korábbinál fontosabbá válnak az alkalmazások, mivel azok is az empirikus
megismerés lehetséges eszközei. A jelenségeket valóságosan, pl. mesteremberek
munkájában, vagy a gyárakban, üzemekben működő berendezésekben is megfigyelhetjük.
Jól tudjuk, hogy ez a szemléletmód nagyon erősen jelen van a mai fizikatanításban,
valamint a szakmódszertanban, a világ összes országában, s nálunk is. A „magára valamit is
adó” fizikatanár igyekszik legalább maga kísérleteket elvégezni a tanári munkaasztalon,
hogy valóban szemléltethesse azokat a jelenségeket, amelyekkel a gyerekeknek meg kell
ismerkedniük. A fizika szertárakban rendelkezésre álló berendezések egy jó részét a tanári
kísérletezés és mérés eszközei adják. A fizikatanítás történetének nagy tanár egyéniségei (pl.
Jedlik Ányos (1800-1895), Mikola Sándor (1871-1945), Öveges József (1895-1979),
Vermes Miklós (1905-1990), hogy csak néhányat említsünk a híres kísérletező tanárok
közül) az iskolai tanári kísérletezés rendkívül magas színvonalát érték el, s az így kialakított
ismereteket igyekeztek leendő fizika tanár tanítványaiknak is átadni.
1.3.3. A cselekvés pedagógiájára épülő fizika szakmódszertan
Az eddigiek alapján valójában már sejthető, hogy mi a „történet” következő állomása.
A pedagógia nagy forradalma, a 19. és 20. század fordulóján megszülető reformpedagógiai
mozgalmak fellépése egy egészen új fizikatanítás kialakításának lehetőségét is magában
hordozta.
A reformpedagógiai mozgalmak története még a 19. század közepén kezdődött,
jelentősebb hatásukat azonban a 20. század elejétől fejtették ki (Pukánszky és Németh
1994). Olyan nagy pedagógus egyéniségek tartoznak a reformpedagógia szóval
jellemezhető törekvések körébe, mint Ellen Key, John Dewey, Maria Montessori, Eduard
Claparede, Ovide Decroly, Rudolf Steiner, Helen Parkhurst, Peter Petersen, Georg
Kerschensteiner, Celestin Freinet, illetve Magyarországon Nagy László, Domokos Lászlóné,
Nemesné Müller Márta. A reformpedagógiai irányzatok élesen szembefordulnak a
27