A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

előkészítésének. A fogalmi váltások megfelelő előkészítése viszont kulcskérdés az
eredményes fizikatanítás szempontjából.
Azon, hogy ezt az elvet mennyire tudjuk a gyakorlatban megvalósítani, nagyon sok
minden múlik. Ha ugyanis nem sikerül megismernünk a diákok befogadó
elméletrendszereit, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a tanítás során egy a
hétköznapi szituációkban alkalmazott tudástól független másik, "iskolás" tudás
kialakítását végezzük el, amely az iskola elhagyása után viszonylag gyorsan semmivé
foszlik. Így hát minden eszközzel segítenünk kell a diákokat abban, hogy a tanulási
folyamat során bátran fogalmazzák meg gondolataikat, meg kell értetnünk velük, hogy
ez a megtanuláshoz vezető út.
Új anyagrészek előtt szólaltassuk meg a gyerekeket arról, milyen elképzeléseik vannak a következő anyagrésszel
kapcsolatban. Tehetünk föl nekik ezzel kapcsolatban kérdéseket. Az anyagszerkezet tanítása előtt például a „Hogyan
képzeled el a levegőt?” kérdésre kaphatunk érdekes válaszokat. Ha a beszéddel nehezen boldogulunk, akkor
készíttethetünk velük rajzot, vagy modelleket is. ”Képzeld el, hogy egy varázslattal láthatóvá vált számodra a levegő!
Rajzold le, hogy mit látsz!” A témával kapcsolatos előzetes tudás felmérésnek másik módja a diagnosztikus teszt, vagy
feladat. Erre a gyermektudományokkal foglalkozó fejezetben bőségesen találunk példákat.
8.2.8. A differenciális pedagógia alkalmazásának szükségessége
A konstruktivista elveket valló fizikatanár számára evidencia, hogy a gyerekek a
fizika egyes területeiről különböző előismeretekkel rendelkeznek. Így az a mindennapi
tapasztalat is jól értelmezhető számára, hogy különösen a tantárgy tanításának kezdeti
szakaszában, ugyanarról a jelenségről másféle beszámolót, leírást kaphatunk
diákjainktól, nem is beszélve arról, hogy mennyire különbözhetnek a gyerekek által a
jelenségek, kísérletek magyarázataként megfogalmazott elméletek. Ez a tény a fizika
tanításának szempontjából nagyon fontos, különösen, ha arra gondolunk, hogy milyen
nagy szerepet kapnak a tantárgy tanítása során a kísérletek, a különféle jelenségek
megfigyelése, és a hozzájuk fűződő magyarázatok, elméletalkotási folyamatok (M.
Nádasi, 2001, 1998; Báthory, 1992).
Ha az a célunk (és miért ne lenne az), hogy a fizikai elméleteknek leginkább
megfelelő, korszerű tudás alakuljon ki diákjainkban, akkor tekintetbe véve a különböző
gondolkodási utakat, az érdeklődést és diákjaink nagyon különböző befogadó
elméletrendszereit, nem tehetünk mást, minthogy a differenciális pedagógia módszereit
alkalmazzuk a fizikaórákon.
A differenciálás szervezeti kérdései
A megfelelő és az eredmény szempontjából kívánatos differenciáláson mi
elsősorban nem azt értjük, hogy a tantárgy iránt érdeklődő, abban jó eredményt mutató
diákokat valamilyen módon különítsük el az aktuálisan kevésbé eredményesen
teljesítőktől. A konstruktivista pedagógiai elképzelések szerint akkor válik igazán
eredményessé a gyerekek egyéni tanulási folyamata, ha minél többféle elképzelést,
modellt megismernek, és a feladatok, problémák megfogalmazásakor, megoldásakor
kialakuló beszélgetéseken, vitákon egyre pontosabbá válhat saját tudásuk. Ebből a
szempontból alapvető jelentősége van annak, hogy az oktatás minél tovább heterogén
csoportokban, differenciáltan folyjék (M. Nádasi, 2001).
207