A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

tanítási óra végére.
A csoportmunka során sok
a “mellékvágány", a gyerekek
sok mindent megkérdeznek,
elolvasnak, amit a frontális
órán nem.
A csoportmunka
előkészítése a szokásosnál több
munkát igényel a pedagógustól.
A csoportmunka során a
különböző csoportok nem
tudják ugyanazokat a
feladatokat megoldani, vannak
olyanok, amelyek mindennel
elkészülnek, mások pedig alig
néhány feladattal boldogulnak.
A csoportmunka túlzottan
eszközigényes.
mennyi ragad meg a gyerek
fejében?
Vajon hogyan tanuljon a
gyerek, ha nincs lehetősége
megkérdezni, végiggondolni
azt, ami a témával
kapcsolatosan foglalkoztatja?
Gondoljuk végig, az az idő,
amit erre fordítunk, elveszett
idő-e, vagy pedig a tényleges
elsajátítási folyamatokat
szolgálja?
Nincs mit tenni, ez igaz!
De gondoljuk végig, hányszor
kell egy már „letanított"
ismeretet újra, meg újra
elővenni! Ez nem időrabló?
Nem lenne érdemesebb először
ténylegesen megtanítani, és
ezzel az újratanítás
előkészületeit megtakarítani?
Vajon a frontális tanítás
során nem kell külön
foglalkoznunk a jobbakkal
ahhoz, hogy az osztály egésze
számára tervezett tananyagnál
többet adhassunk nekik? Vajon
nem kell a tanítási órán kívül
korrepetálnunk a lemaradókat?
Forgószínpad-szerű
óraszervezésnél, vagy
differenciált órák szervezésekor
az eszközökből elég egyetlen,
akár a tanári kísérletezéshez
használt eszköz is.
Kétségtelen, hogy a csoportos munkaforma másfajta helyzetet teremt, mint a
hagyományos iskolai tanóra. A gyerekeknek nem tilos, hanem egyenesen kötelező
megbeszélni a problémákat, vagyis nyilván lesz egyfajta alapzaj. Természetesen
előfordulhat, hogy másról is szó esik, mint a feladat, és az is valószínű, hogy a
gyerekeknek kezdetben nem megy simán az együttműködés. Ezeken a problémákon, ha
209