A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

megint csak „furcsa” következményei lesznek. A gyerekek többsége sajnos sohasem érti
meg a kívánt szinten a feszültség fogalmát, mert azt gyakorlatilag azonosítja az áramerősség
fogalmával. A tanár küszködik, mindent megtesz azért, hogy a gyerekek megértsék a
feszültség fogalmát, de ha az előzetes tudás hatását nem veszi figyelembe, illetve ha nem
ismeri ezt a jelenséget, akkor fáradozásai nagy valószínűséggel sikertelenek maradnak
(sajnos ez nincs kizárva az ellenkező esetben sem).
Számos esetet ismerünk, amikor a gyerekek tanulási nehézségeit az okozza, hogy
képtelenek egymástól világosan elkülöníteni bizonyos fogalmakat, így pl. bizonyos fizikai
mennyiségeket is. Az egyik leghíresebb példa erre a hőmérséklet és a hő (az energia)
„összemosása”, aminek lehet következménye akár az is, hogy a gyerek szerint két pohárban
lévő 30 °C-os vizet összeöntve 60 °C-os vizet kapunk. A tanár, aki esetleg nem ismeri ezt a
problémát, hanyagságra, oda nem figyelésre, a tanulás félvállról vételére gyanakszik, pedig
jobb lenne, ha a jelenséget valamilyen okokkal logikusan magyarázhatónak tekintené, s
inkább utánanézne, mi lehet ez az ok, s hogyan orvosolható a probléma.
A gyerekek képességeinek kárhoztatása. Gyakran halljuk még pedagógusok szájából is,
hogy xy tanuló gyenge (vagy jó) képességű, ez egy gyenge képességű osztály, stb. Létezik
egy lényegében naivnak tekinthető pedagógiai elmélet, amely szerint van valamilyen fura,
soha komolyabban nem megmagyarázott, soha meg nem talált „képességünk”, valami olyan
tulajdonságunk, amely alapvetően meghatározza, hogyan tudunk teljesíteni az iskolában. Az
elképzelés (a naiv elmélet) egyrészt szakmailag teljesen megalapozatlan (nincs egyetlen
képességünk, az e fogalmat használó elméletek szerint is megszámlálhatatlan sok
képességünk van), de elfogadhatatlan az a mögöttes beállítódás is, amely szerint ez a
„képesség”-nek nevezett valami ráadásul kívülről nem befolyásolható, nem változtatható
meg.
A fizikához is ilyen „képesség” kell sokak szerint. Van, akikben ez megvan, van,
akikben nincs. Pl. széles körben elterjedt még tanárok (férfi tanárok) között is, hogy a
lányok kevésbé rendelkeznek ezzel a „képességgel”. A fiúk és a lányok fizikatanulása
között valóban van különbség, ez az eltérő szocializációjukra vezethető vissza, de szó sincs
valamilyen fátum-szerűen érvényesülő, titokzatos törvényszerűségről.
Attitűdök a fizika tanulása iránt. Az utóbbi időben számos kutatás, vizsgálat foglalkozott
a fizika tanulása iránti beállítódásokkal. Az eredmények ránk nézve lesújtóak. A fizika
általában a rangsor végén található (a kémiával karöltve), amikor arra kérik a gyerekeket,
hogy rangsorolják a tantárgyakat. A nemzetközi TIMSS (Third International Mathematics
and Science Survey = Harmadik nemzetközi matematika és fizika vizsgálat) mutatott rá
egyrészt a problémákra. A nyolcadik évfolyamra járó gyerekek esetében, pl. a felmérésben
szereplő 39 ország között a magyar gyerekek adták az egyik legnagyobb arányban azt a
választ, hogy nagyon szeretik, vagy szeretik a biológiát, s ugyanez volt a helyzet a
földrajzzal is, míg a fizikai tudományokkal (fizika, kémia) kapcsolatos ilyen válaszok
aránya Magyarországon volt az egyik legkisebb érték (Beaton és mts. 1996, 122. o.). A 12.
évfolyamosok esetében aztán a helyzet már teljesen egyértelművé válik (Mullis és mts.
1998, 101. o.): a mi 18 éveseink mondták a 21 felmért országból a legkisebb arányban, hogy
szeretik vagy nagyon szeretik a fizikát (28%), s ugyanez a helyzet a kémiával is (24% -
sovány vigasz, ha az egyáltalán, hogy a fizikáé magasabb érték). Csapó Benő és
17