A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

A személyiségfejlesztés pedagógiája arra a feltételezésre épül, hogy elménkben
vannak olyan pszichikus operátorok, amelyek az információ konkrét tartalmától
függetlenül végzik annak feldolgozását, s produkálják kimenetként mindazt, amit az
emberi elmeműködés eredményeinek tekintünk. E pedagógiának mindenekelőtt
tisztáznia kell, hogy ezek a kognitív rendszerek hogyan épülnek fel, milyen a
struktúrájuk. Már említettük, hogy maga Piaget is így képzelte el a pszichikus
működést, s maga adott is egy leírást arról, hogy milyen struktúrák épülnek ki az
emberben, hogyan látják el feladataikat, s mindezek a rendszerek hogyan fejlődnek
(Piaget 1993).
Hazánkban Nagy József, a szegedi József Attila Tudományegyetem tanára
dolgozott ki olyan személyiségelméletet, amely a kognitív pszichológia előbb leírt
alapfelfogására épül, s szintén ad egy - részben Piaget elméleti alapjaira épülő - nagyon
is áttekinthető, jól leírható rendszert a pszichikum működésére (Nagy 2000, 1996,
1990). Nagy József szerint a kogníció (a megismerő rendszer működése) olyan elemi
műveletekből épül fel, amelyek a lehető legegyszerűbbek, tovább már nem bonthatók.
Ilyen művelet pl. egy szám rákövetkezőjének a megadása, egy fizikai kísérlet egy elemi
mozzanata, egy képlet felismerése. Ezek az elemi műveletek rendszerekké
szerveződnek, bonyolult, hierarchikus struktúrákat alkotnak, s valójában belőlük állnak
össze rendkívül összetett pszichikus működéseink, az adottságok, a szokások, a
készségek és a képességek. A személyiség szerkezetét mindenek előtt az utolsónak
említett pszichikus struktúrák, a tanult, a kontextustól és a tartalmaktól független
képességek határozzák meg. Nagyon sok képességünk van, ezek maguk is
összekapcsolódnak, sőt hierarchikus struktúrákat alkotnak (pl. a tanulási képesség
valójában egy képességrendszer). Nagy József szerint még az ismereteink is sajátos
pszichikus műveletek, amik a ráismeréssel, az azonosítással állnak szoros kapcsolatban.
Ebben a képben tehát a személyiség felépítése, architektúrája mindenekelőtt a
kontextus- és tárgyfüggetlen (a helyzettől és a speciális tartalomtól nem függő)
képességek által meghatározott. A pedagógia számára automatikusan adódik a feladat: a
fő cél a képességek rendszerének formálása a nevelés folyamatában, annak a cél és
eszmerendszernek megfelelően, amit éppen a nevelőmunka a sajátjának vall.
Tanterveket úgy kell készíteni, hogy középpontjukban a képességfejlesztés álljon. A
tanári tervezésnek elsősorban az olyan tevékenységekre kell összpontosítania, amelyek
az általános képességek fejlesztését szolgálják. Egyáltalán: a pedagógiai gyakorlat
legfontosabb eleme a cselekedtetés, a tanulói tevékenység, mert ennek komplex volta
képes csak megteremteni a képességek fejlődéséhez az optimális feltételeket. Az
értékelés ne egyszerűen azt mérje, hogy mit és mennyire tud a tanuló, ne az ismeretek
meglétét és szilárdságát mérje, hanem azt, hogy az adott területen tudja-e és milyen
szinten tudja alkalmazni a tanuló a képességeit, s ezek milyen színvonalat értek el.
Ez egy következetes, nagy hatású paradigma. A fizika oktatásában pl. azt jelenti,
hogy fejlesztenünk kell a gyerekek azon képességeit, amelyek a fizikai ismeretek
alkalmazásával kapcsolatos problémák megoldását teszik lehetővé. E szerint nagy
jelentőségű lesz általában a problémamegoldás képességrendszerének fejlesztése, a
feladatmegoldáshoz szükséges képességrendszer, a fizikai kísérletek végzéséhez
szükséges képességek alakítása, a jelenségek magyarázatát lehetővé tevő pszichikus
rendszerek formálása, stb. Izgalmas feladat a NAT, a kerettantervek, vagy bármilyen
124