A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

elméletigényes fizikatanulást igényel, annak minél magasabb szinten kell ezt
megkapnia. Ez a mai iskolai körülmények között jó színvonalon kielégíthető.
Az a kérdés, hogy kell-e, és ha igen, akkor mit kell egy leendő ügyvédnek,
háziasszonynak vagy vállalkozónak tudnia a fizikai ismeretekből, szinte alig hallható.
Ma lényegében ugyanannak a tantervnek egy "legyengített" változatát tanulják, amelyet
a leendő fizika tanárok, mérnökök, orvosok. Abból a szempontból, hogy az
iskolapadból kikerülő egykori diákokból majdan felelős felnőttként döntéseket hozó
állampolgárok váljanak, egyáltalán nem érdektelen, hogy milyen a viszonyuk a
természettudományokhoz, s ezek között a fizikához.
Fontos lenne azok számára, akik nem elméletigényes, természettudományokat
igénylő pályára kívánnak lépni, a pályaválasztást megelőző rövidebb egy-két éves
időszakban, olyan programokat kidolgozni és tanítani, amelyek a választott életpályát
támogatva segítenek a felnőttkori döntések meghozatalában. Érdekes és hasznos lehet
például "Fizika a háztartásban, a hétköznapokban" című program azok számára, akik az
iskola elvégzése után a humán szolgáltatásban dolgoznak majd. Érdeklődésre tarthat
számot a humán értelmiségi pályát választók körében a "Fenntartható környezet,
egészséges élet" problémáival foglalkozó kurzus. Izgalmas és tanulságos egy történelem
iránt érdeklődő, például jogi pályát választó diák számára egy tudománytörténeti
szemléletű program. Természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy az összes kínálkozó
lehetőséget felsoroljuk, pusztán a problémára szerettük volna a figyelmet ráirányítani és
néhány lehetőséget kívántunk felvillantani egy elképzelt palettáról.
Az egyéni célok szerinti differenciáltság is többféle módon érvényesíthető a
fizikatanítás szervezési módjainak és módszereinek megválasztása során. A
kiscsoportokban végzett, illetve a differenciált egyéni munkák során is érvényesíthetők
a gyerekek egyéni céljai az ezeknek megfelelő feladatok nyújtásával. A fizika
tanításásnak olyan elkülönült szakaszait tervezhetjük meg, amelyekben a tanulók eltérő
témákkal fogalakoznak differenciáltan, céljaiknak megfelelően. Szakköri munka során
könnyen érvényesíthetjük a gyerekek egyéni igényeit. Az iskolában működhet olyan
pályaorientációs program, amelyben szerepet kaphat a fizikatanítás is. Egymástól
lényegesen különböző tanulói célok esetén az is elképzelhető, hogy egy osztályon belül,
vagy egy évfolyamon megszervezett csoportokban más-más tanterv szerint tanítjuk a
gyerekeket.
8.3. Szervezési módok és módszerek
A konstruktivista pedagógiában a módszer kiválasztásának alapvető szempontja az,
hogy minél eredményesebben segítse a diákok egyéni konstrukciós folyamatait. Azért
kell a tanárnak a lehető legtöbb módszert ismernie és jó színvonalon alkalmazni tudnia,
hogy a legkülönbözőbb helyzetekben is képes legyen megtalálni a legcélravezetőbb
eljárást (Falus, 1998).
A kialakult tanítási módszereket természetesen bárki alkalmazhatja, függetlenül
attól, hogy milyen pedagógiai paradigmát vall magáénak. Azt is gondolhatnánk, hogy
nincs új a nap alatt, nincs olyan módszer, amelyet a konstruktivista pedagógia alkotott
volna meg, nem is történik semmi eddigiektől eltérő az ilyen szemléletű tanítás során. A
megállapítás egyik része igaz, valóban olyan módszereket alkalmazunk a konstruktivista
216