A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

A konstruktivista pedagógia tanulásképe a korábbi pedagógiai elképzelésekhez
képest új megvilágításba helyezi a módszerek kérdését. Abból indulunk ki ugyanis,
hogy a tanulás az egyénekben, konstrukciós folyamatként zajlik. A tanár feladata az,
hogy minél eredményesebbé tegye ezeket az egyéni konstrukciós folyamatokat. Az
eddig is követett gondolkodásmódunkhoz híven eredményesség alatt a tudás széles
értelemben vett adaptivitását értjük. Ez nem azonos az ismeret pontos visszaadásával,
iskolai körülmények közötti felidézésével, hanem elsősorban a “valós életben” való
alkalmazhatóságot jelenti. Ahhoz, hogy a tanulás eredményes lehessen, nem csak a
módszert, hanem a teljes tanulási környezetet kell a gyerek számára a legoptimálisabban
alakítani.
A tanulási környezet a módszereknél lényegesen bővebb fogalom, beletartozik a
gyermek tanulásához biztosított eszközök teljes rendszere: a kísérleti eszközök, a
könyvtár és médiatár, a számítógépes programok és videofilmek, a tanulás téri és idői
viszonylatai, a tanulási folyamat terve, annak felépítése, a munkaszervezés
körülményei, a gyerekek és a gyerekek, a gyerekek és a pedagógus közötti interakciók
rendszere, a gyerekek előzetes ismeretei, valamint azok a befoglaló elméletrendszerek,
amelyekbe az új ismeret majd beépül. A konstruktivista pedagógia szempontjából a
gyermeki gondolkodás jelentősége meghatározó. A sikeres tanulás érdekében a
gyermekek tanulását támogató rendszernek elméleti szempontból minél egységesebbnek
kell lennie (Duffy mtsai, 1992).
A tanulási környezet fogalma egyfelől magába foglalja a hagyományos értelemben
vett módszertant, hiszen a módszer megválasztását meghatározza a tanulást ténylegesen
végző gyerek, a maga gyakran meglepő, egyéni útjain zajló konstrukciós folyamataival.
Másfelől viszont hallatlanul felértékelődik a tanár módszertani kultúrája, mert ahhoz,
hogy a gyerekek tanulási folyamatait a leghatékonyabban segíthesse, a tanárnak
rendkívül gazdag módszertani repertoárral és szakmai tudással kell rendelkeznie, hiszen
azt a módszert kell alkalmaznia, esetenként akár egyidejűleg többet is, amely a gyerekek
eredményes tanulásának szempontjából a legcélravezetőbbnek látszik.
Az előbbieken túl tovább növekszik a tanár szaktárgyi tudásának jelentősége,
beleértve a fizika tárgyi tudását, de kibővítve a gyerekek lehetséges gondolkodási,
konstrukciós folyamatainak ismeretével is.
A következőkben áttekintjük, hogy a konstruktivista szemléletű fizikatanítás során
milyen, a módszerek kiválasztását, alkalmazását és értékelését meghatározó elveket
tartunk fontosnak.
8.2. Elvek
A módszerek kiválasztásával, alkalmazásával és értékelésével kapcsolatban a
következő elveket tartjuk a legfontosabbnak:
a gyermek környezetéből, a gyakorlatból való kiindulás elve (kontextus elv):
a probléma felismerés és a problémamegoldás fontossága;
a döntés fontossága;
a konfliktuskezelés és megoldás;
a kockázat értékelése és vállalása;
200