A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

(szimbólummanipulációként) írható le, hanem egy teljes hálózat „aktivitásmintázatainak”
kialakulásaként (Pléh 1997).
Érdekes módon az elmeműködés ilyen, az angol megnevezés alapján PDP (Parallel
Distributed Processing) megközelítésnek nevezett elmélete, a konkrét működésmód a
fizikusokat is rendkívüli módon érdekli. Az idegsejtek, illetve bármilyen
információfeldolgozáson alapuló elemek segítségével felépülő hálózatok működésében
sok a fizikai analógia, a visszacsatolásokat leíró differenciálegyenletek, a matematikai
formulákban kifejezhető „hálózati tanuláselméletek” sok rokonságot mutatnak fizikai
rendszerek leírásaival, továbbá a számítógépes szimuláció lehetőségei, pl. a véges
automatákkal való szimulálás is izgalmassá teszik a fizikusok számára ezt a témát.
5.2.4. A számunkra fontosabb kérdés: hogyan épül fel a
személyiség? Először a korai kognitívizmus szerint
Bár a tudásreprezentáció, vagyis, hogy milyen módon tárolja agyunk a különböző
tudásokat, már kezdettől fontos, s végig nyugtalanító, ma sem igazából megoldott
kérdése a kognitív pszichológiának, mégis az első paradigmában, a
szimbólummanipuláció folyamatára építő gondolkodásmódban az elmeműködés
magyarázatában inkább bizonyos tudástartalmaktól független, pontosabban a minden
tudástartalmon ugyanolyan módon működő műveletek, műveletvégző egységek
vizsgálata a meghatározó. Hogyan működik a problémamegoldás például, teszik fel a
kérdést, s közben nem gondolnak arra, hogy mégis, milyen problémáról van szó. Nem
gondolnak rá, mert keresik azokat az általános mechanizmusokat, amelyek az agyban
működve magyarázatot adnak arra, hogyan oldunk meg akármilyen problémákat,
hogyan tanulunk bármit, hogyan végzünk deduktív következtetéseket bármilyen
témában és bármilyen helyzetben, stb.
Számunkra azért nagyon fontos ez a kérdés, mert a pedagógiai elméletek mintegy
ráépülnek erre a gondolkodásmódra, s megszületik a „képességpedagógia” (ezt a
kifejezést csak mi alkottuk most ideiglenes használatra, „munkamegnevezésként”). Ez
azt akarja jelenteni, hogy a pedagógiai tevékenység célrendszere alakul át alapvetően, s
a tudás, az ismeretanyag helyébe az általános képességek fejlesztésének célja lép. A
rendkívül elterjedt, s valójában már a reformpedagógiák által is egyértelműen
megfogalmazott igény, hogy ne ismereteket töltsünk a gyerekek fejébe, hanem általános
képességeiket fejlesszük, a korai kognitív pszichológiától jelentős támogatást kap, mert
ez a lélektani elméletrendszer megtalálni véli szinte már-már fizikai valóságukban
azokat a kognitív műveleteket, amelyek a pedagógiai célrendszerek leírásaiban használt
képességekhez, készségekhez, szokásokhoz, adottságokhoz, s hasonló
személyiségjellemzőkhöz köthetők.
Ez a „képességpedagógia”, vagy másképpen, a pedagógiában elterjedtebb módon
megnevezve a komplex személyiségfejlesztési paradigma nagy sikereket könyvelhet el
magának. Magunk nem ezt a szemléletet képviseljük, ezért nagyon részletes kifejtést itt
nem adunk. Szólni kell azonban róla, mert ma Magyarországon a pedagógiai szakma
(kutatás, fejlesztés, gyakorlat) nagy részét e gondolkodásmód jellemzi, illetve a
hivatalos tantervek is egyértelműen ennek felelnek meg (ld. részletesebben Nahalka
1997).
123