A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

kapcsolatosan. Ennek összeállításához a gyermektudományokkal foglalkozó fejezet
szolgáltathat segítséget. Ha a diákok korábban nem tanultak fizikát, akkor a
diagnosztikus tesztben a gyermektudomány elemeivel kapcsolatos kérdések
szerepelhetnek „csupán”, ha már voltak korábban fizika óráik, akkor a
gyermektudomány elemeit firtató kérdéseken túl érdemes rákérdezni a korábban tanult
iskolás tudásukra is. Így arról is képet kaphatunk, hogy az iskolában elsajátított
ismeretek milyen körülmények között, hogyan hívódnak elő, előhívódnak-e egyáltalán.
Hasznos információkhoz juthatunk, ha a korábban tanult tananyaggal kapcsolatban
„iskolás” és gyermektudományi elemeket vizsgáló kérdéseket egyaránt felteszünk.
A diagnosztikus tesztet nem kell osztályozni, vagy a szokásos módon kijavítani. Ezt
jó, ha tanítványainkkal is előre közöljük. Ellenkező esetben könnyen olyan helyzetbe
kerülhetünk, hogy a diákok egy része inkább semmit sem válaszol a kérdéseinkre,
mintsem „rosszat” írjon. Így nem juthatunk olyan fontos információkhoz, amelyekre a
tervező munka szempontjából feltétlenül szükségünk van.
A diagnosztikus tesztek értékelésével kezdődik igazából a tanár osztályra szabott
tervezőmunkája. Egy jól összeállított teszt kérdéseire adott tanulói válaszok alapján a
tanár képet alkothat arról, honnan indulhat el tanítványaival. Ha szükséges, akkor a teszt
feladataihoz kapcsolódóan néhány alapvető fogalom értelmezésével kapcsolatban még
szervezhetünk frontális, vagy csoportos beszélgetést az osztályban, így pontosíthatjuk,
egyértelműbbé tehetjük a gyerekek tudásáról alkotott képünket.
Ha a diákok gondolkodásával kapcsolatban már rendelkezünk átfogó képpel, akkor
a diagnosztikus jellegű kérdéseket az újabb témakörök megkezdése előtt kell feltenni.
Ilyenkor is általában az a célravezető, ha egyénileg, lehetőleg írásban kérdezzük meg a
diákokat, mert így az egyéni válaszokat több alkalommal is áttekinthetjük. Ezek a
diagnosztikus kérdések többnyire néhány perc alatt, egyszerűen megválaszolhatók,
kiértékelésük is egyszerű.
A tanítás során adódhatnak olyan témakörök, amelyekhez nehéz diagnosztikus
feladatot találni. Ilyenkor próbáljunk meg magunk lehetőséget keresni a gyermeki
gondolkodás megismerésére, de ne felejtsük el, hogy legtöbbször olyan belső képek
megfogalmazását kérjük ilyenkor a diákoktól, amelyeket nagyon nehéz szavakba önteni.
Vizsgálataink eredményeképpen olyan helyzetbe is kerülhetünk, hogy világosan
látszik, a tanterv témaköreit csak akkor tudjuk eredményesen megtanítani, ha előzőleg
más, alapozó témaköröket is feldolgozunk a fizikaórákon. Ez általában nehéz döntés,
hiszen a központi tanterv a legtöbb évfolyamon igen sok témát ír elő, azonban nehezen
képzelhető el például az Arkhimédesz törvény eredményes megtanítása olyan
osztályban, ahol a tömeg és a térfogat fogalma a tanulók többségénél nem
differenciálódott, ráadásul keveredik a sűrűség fogalommal, ezen felül pedig nem értik a
tömeg és a súly mennyiségek közötti különbözőséget és kapcsolatot. Ilyen helyzetben át
kell csoportosítani a témaköröket, úgy kell megszervezni a tanítási órákat, hogy a
gyerekek többségének legyen esélye elsajátítani a legfontosabb alapfogalmakat, az
ezeken alapuló összefüggéseket, és a hozzájuk kapcsolódó törvényeket.
Például, ha a fizikatanítás kezdetén a tömeg- és térfogatfogalmak
differenciálódását, vagy a Föld alakját firtató kérdésünkre sok, a nem tudományos képet
tükröző válasz érkezik, akkor ezekkel kapcsolatban célszerű egy rövid beszélgetésen
megismerni mélyebben, hogy mi is van a gyermeki válaszok mögött. Szervezhetjük a
249