A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

tárgyúak: Az úszó testekről, A mérleg és emelő, A súlypontok, Az optika. Alexandriában
Eukleidésznél tanult. Az első teljes Arkhimédész -kiadás 1544-ben jelent meg.
Sokak szerint Demokritosz (Kr.e. 460-371) adta a fizikatörténet és egyben a
filozófiatörténet legzseniálisabb gondolatcsíráját, amelyből modern világképünk, az
atomelmélettel összekapcsolható természettudományos világkép kialakult. Ő volt az első,
aki atomelméletről beszélt. Az állandóságot a változásban látta, vagy másképpen kifejezve:
a változás lehetőségét az állandóság megtartásával magyarázta. A Demokritosz adta kép
kvalitatíve nagyon hasonlít ahhoz a képhez, amelyet a kinetikus gázelmélet is nyújt.
Filozófiai vonatkozásban pedig önként adódik, hogy semmi nem teremthető a semmiből és
semmi nem tehető semmivé. Elsőként fejezi ki a tudomány történetében, meglepő
indoklással: a világ végtelen, miután nem teremtette semmi külső hatalom. Arisztotelész ezt
bírálta, így az egész elmélet mintegy 2000 évig nem juthatott érvényre.
Ezzel eljutottunk Arisztotelészig (Kr.e. 384-322), aki Makedóniában, Sztagera
városában született. Platon tanítványa volt, a 14 éves Nagy Sándor nevelője lett. Kr.e. 334-
ben Athénba ment és az Apollón Lükeion ligetében tanított. Talán a liget sétaútjairól
(peripaton) nevezték iskoláját peripatetikus iskolának. Itt szokatlan méretű tudományos
kutatócentrumot alapított. Tanítványaival együtt összegyűjtötték és feldolgozták a
legkülönbözőbb tudományterületeket. Az arisztotelészi világkép közel 2000 évig, Nikolaus
Kopernikusz (1473-1545), Galileo Galilei (1564-1642), Johannes Kepler (1571-1630) és
Isaac Newton (1643-1727) megjelenéséig, a fizikatudomány kialakulásáig uralta a
tudományt. Jellemző, hogy Kepler, aki a méréseit utolsó csillagászként szabad szemmel
végző Tycho Brahe (1546-1601) adatainak felhasználásával, és saját, már távcsővel végzett
mérései segítségével végül is meghatározta a Mars pályáját, nagyon nehezen merte
kimondani, hogy az ellipszis. Az arisztotelészi világképnek megfelelően, az adott görbét
körök összetételéből akarta előállítani.
A középkorban a tudomány és benne a fizika nem sokat változott. A középkori
egyetemek oktatását megfigyelve ez szembetűnő. Valami azonban sokat változott, és ez a
technika. A lószerszám tökéletesítése egy csapásra megsokszorozta a ló teljesítőképességét
a teherhúzásban. A szöggel ellátott patkó és a kengyel forradalmasította a lovasság
hadászati lehetőségét. A nehézeke, a vetésforgó növelte a termelést.
A víz és a szél energiáját a malmokban, a textilgyárakban és a bányászatban is
használták. Tengerjáró vitorlásokat építettek, melyekkel távoli földrészekre juthattak el.
Kínában felfedezték az iránytűt, elkészült az esztergapad és a lábbal működtethető
szövőszék. A XII. és a XIII. században elterjed a szemüveg.
529-ben a filozófiai iskola bezárásával egy időben Szent Benedek Monte-Cassinoban
kolostort alapít. A XII. században két szerzetesrend, a ferencesek és a domonkosok
rendjének tevékenysége kiemelkedő fontosságú a tudománytörténet számára. Mindkét rend
katedrát szerez a párizsi egyetemen.
A középkori oktatás fontos helyszínei az egyetemek: Párizsban 1150-ben, Oxfordban
1167-ben, Montpellierben 1289-ben, majd az 1500-as és az 1600-as években egész
Európában alapítottak egyetemeket. Magyarországon 1367-ben Pécsett, majd 1635-ben
Nagyszombatban. A nagyszombati egyetem jogutódja az Eötvös Loránd
Tudományegyetem.
38