A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

tanulás folyamatát, a feladatokat), ugyanolyan „helyi értékkel” rendelkezik, mint bárki
másnak, akár a pedagógusnak az elképzelései. Éppen ezért bátorítani kell a
véleményformálást, a vitát, az elképzelések minél tisztább megfogalmazását,
„egyszerűen” demokratikusan kell viselkedni.
5.3.4. Az induktív tanulási logika és az előfeltételek nélküli
felfedeztetés kritikája
A 20. század ’60-as és részben a ’70-es éveiben a felfedeztetéses tanítás, illetve
felfedezéses tanulás a természettudományos nevelésben, s mindenekelőtt a
fizikatanításban egyfajta „megváltó ideológiaként” jelent meg. A felfedeztetés
középpontba állítása már a reformpedagógiai gondolatok között rendkívül fontos
szerepet játszott, „tömegméretekben” való megvalósítására azonban a második
világháborút követő nagy kurrikulum-reformban volt csak lehetőség (ld. Nahalka 1993).
A felfedeztetés azt jelenti, hogy a tanítási-tanulási folyamatban, amikor ez
lehetséges, a tanulóknak maguknak kell felfedezniük a jelenségek közti
összefüggéseket. Kiindulva az elemi, és kísérletek, megfigyelések segítségével
megszerezhető ismeretekből, maguknak kell „kiküzdeniük” a komplexebb tudást, fel
kell fedezniük a fizikai törvényszerűségeket. Az elgondolás hívei úgy képzelték, hogy a
tanár jótékony irányítása mellett a tanulók mintegy újból végigjárják a fizikai
törvényszerűségek felfedezéséhez vezető történeti utat. Ehhez csak megfelelően
összeállított ismerethordozók, illetve kísérletezésre alapozott programok szükségesek. A
programok (a tankönyvek, a pedagógusok utasításai) megadják, hogy milyen elemi
ismereteket kell összegyűjteni, milyen kísérleteket kell elvégezni, s ekkor már szinte
automatikusan kell, hogy teljesüljön az álom, a gyermek önálló felfedezése.
A fizikában a Newton törvények, a mechanika egyéb törvényszerűségei, az
egyszerűbb termodinamikai összefüggések, a részecskekép, a fény tulajdonságai, az
elektromos jelenségekhez kapcsolódó törvények voltak elsősorban azok, amiket a ’60-
as, ’70-es években született nagy fizika tantervek, mint a Nuffield Physics, vagy a PSSC
amerikai program felfedeztetéses módon javasoltak tanítani. A Bevezetésben már
bemutattunk néhány példát is arra, milyen területeken, hogyan képzelték a tanítást így
megoldani ezek a tantervek.
A felfedeztetés egy rendkívül korszerű, az általános képességeket fejlesztő, a
tanulók önálló tevékenységére építő eljárásként vonult be a pedagógiába. A 20. század
’60-as éveitől az számított igazán korszerű tantervnek, amely a felfedeztetés
ideológiáját vallotta.
Érdekes, hogy e gondolkodásmódnak szinte a kezdetektől létezik a kritikája is. Az
ellenzők elsősorban tudományelméleti megfontolásokból indultak ki. Kimutatták, hogy a
természettudományos nevelésben éppen akkor vált elterjedtté a felfedeztetés
módszertana, amikor a tudományfilozófia nagy fordulata végbement, s amikor a
tudományelméleti szakemberek közül egyre többen vallották, hogy a tudományok
fejlődése elméletirányított, s nem az egyedi tények, valamint elemi összefüggések
felfedezésén alapszik. A kritika lényege, hogy a tudományokban sem úgy születtek az új
eredmények, ahogyan azt a rendkívül korszerűnek tartott tantervek szerzői
megkísérelték modellezni.
139