A fizikatanÃtás pedagógiája cÃmű felsÅoktatási tankönyv(letölthetÅ ...
A fizikatanÃtás pedagógiája cÃmű felsÅoktatási tankönyv(letölthetÅ ...
A fizikatanÃtás pedagógiája cÃmű felsÅoktatási tankönyv(letölthetÅ ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Praktikusan megoldható, hogy a tanulók különböző méréseket végezzenek, így<br />
kevesebb eszközre van szükség.<br />
Fizikai tanulmányi versenyeken gyakran fordul elő, hogy laboratóriumi kísérleti<br />
feladatokat kapnak a gyerekek. Ezek a kísérletek elsősorban mérési feladatok.<br />
A demonstrációs kísérlet a tanár, vagy egy felkért tanuló által végzett, az egész<br />
osztály számára látható kísérlet. A demonstrációs kísérlet a tananyag megértése mellett<br />
sokszor az érdeklődés felkeltésére, motivációra szolgál. Mérési sorozatot ritkán érdemes<br />
demonstrációs kísérletként bemutatni. Előnye az olyan tanulói kísérletezéssel szemben,<br />
amelyben minden gyerek, vagy minden csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre, hogy<br />
csak egy eszközre van szükség. Az osztályban, jobb esetben a fizikai előadóban lehet<br />
bemutatni, jól lehet kapcsolni az adott tananyaghoz. Ahhoz hogy a tanulók figyelmét<br />
lekösse, a demonstrációs kísérleteknek sok feltételt kell teljesíteni.<br />
A legfontosabb követelmény a láthatóság. Ennek biztosítása akkor sikerül, ha az<br />
előkészítés folyamán erről a tanár maga is meggyőződik. Végig kell járnia, pontosabban<br />
ülnie sok helyet, hogy személyesen meggyőződjön a láthatóságról.<br />
A láthatóság biztosításának egyik leglényegesebb módszere a megfelelő, nagy<br />
méretű demonstrációs eszköz. Vigyázni kell azonban arra, hogy fototechnikai<br />
kifejezéssel éljünk, ne üres nagyítást végezzünk. Az olyan nagyításnak, amely nem hoz<br />
ki újabb részleteket, pontosabban a nagyítás által az egyes részletek nem láthatók<br />
jobban, nincs értelme. Például ismert demonstrációs eszköz a Kundt-féle cső.<br />
Üvegcsőbe parafareszeléket teszünk, az egyik végén lezárjuk, a másik végén<br />
hangrezgést alakítunk ki, pl. hangvillát rezegtetünk. Így a kialakult állóhullámok<br />
hatására a parafarészecskék is rezgésbe jönnek. Hiába készítünk nagy csövet, hiába<br />
alkalmazunk kis frekvenciát, hogy nagy legyen a hullámhossz, ahhoz hogy lássuk, hogy<br />
a duzzadóhelyeken rezegnek a parafarészecskék, és a csomópontokban pedig<br />
nyugalomban vannak, a cső egy részét akkorára kell kivetíteni, hogy a parafarészecskék<br />
mozgása látható legyen.<br />
A vetítésre sokszor van szükség. A kapilláris jelenségeket nem lehet vastag csőben<br />
bemutatni. Ma, amikor nagy fényerejű pontszerű izzók kaphatók mind az árnyékvetítés,<br />
mind az optikai leképezés könnyen megoldható. Az írásvetítők különösen alkalmasak<br />
vízszintes síkban lévő jelenségek vetítésére. Sokszor segít az árnyékvetítés is. Huzal<br />
megnyúlása, vagy a buborék mozgásának a vizsgálata Mikola-féle csőben<br />
árnyékvetítéssel is jól láthatóvá tehető.<br />
Több lámpával való egyszerre történő vetítéssel viszont az egyes részletek jól<br />
láthatóvá tételén kívül lényeges mozzanatokat emelhetünk ki. A 1. ábrán látható<br />
berendezéssel a kényszerrezgést vizsgálhatjuk. Az R rugóra függesztett A test a<br />
rezgőképes rendszer. Az M motorral a A testen keresztül kényszerítjük rezgésre az B<br />
testet. A rezonanciakatasztrófa megakadályozása érdekében a vízbe merített K korong<br />
csillapítja a rendszert. A motor fordulatszámának a változtatásával a rezonancia<br />
könnyen létrehozható. Nehéz azonban szemmel az A és B test mozgását egyszerre<br />
figyelni ahhoz, hogy megállapítsuk a fázisviszonyokat. Ha az 9.1. ábra szerint a két<br />
tárgy képét egymás mellé vetítjük, akkor könnyen észlelhetjük a fázisviszonyokat.<br />
9-1.ábra<br />
237
Change language