A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

nagyon későn születik meg. Ez azt eredményezi, hogy a csecsemő ezt a furcsa
jelenséget tovább nézi - ez a kutatási hipotézis. Azt kell tehát megvizsgálnunk, hogy
mennyi ideig nézi a csecsemő a normális és a furcsa jelenséget - ez az empirikus
vizsgálat.
A kísérletet - nagyon sok hasonlóval (Spelke és Van de Walle 1993, Spelke és mts.
1994, Cohen és Oakes 1993) együtt - elvégezték (Baillargeon 1993), s a konkrét esetben
azt tapasztalták, hogy a furcsa jelenséget a csecsemők valóban tovább nézték. Ez az
eredmény alátámasztotta azt a feltételezést, hogy a csecsemők már a megszületéskor
rendelkeznek a szilárd anyagú tárgyak áthatolhatatlanságának „elméletével”. Vigyázat,
a kísérlet nem igazolta ezt az állítást. Empirikus vizsgálati eredményekkel nem lehet
igazolni elméleteket, természetesen ezt sem - legalábbis ezt kell mondanunk annak
megfelelően, ahogyan mi ebben a könyvben is követjük a konstruktivista
gondolkodásmódot. A kísérletek nem cáfolták a feltételezést, növelték a bizalmunkat
benne, bizonyítékot szerezhettünk általuk a kialakított általános elképzelés
adaptivitásával kapcsolatban.
Az előbb hivatkozott szakirodalomban megtalálható azoknak a kísérleteknek a
gondos leírása, amelyekkel a szerzők bemutatják többféle, a fizikai világ felfogásával
kapcsolatos elméletünk, elképzeléseink velünk születettségét, vagy legalábbis nagyon
korai kialakulását. Így megtudhatjuk, hogy a tárgyak egységességére, a
tárgyállandóságra, a nagyon egyszerű fizikai ok-okozati összefüggésekre, a mozgás
folytonosságára vonatkozóan már nagyon korán van ismeretünk, valószínűleg már
megszületésünkkor (az újszülöttekkel kísérleteket végezni nem könnyű feladat, bár pl. a
tárgyállandósággal kapcsolatban pár órás újszülöttekről is vannak adatok). Gondoljunk
bele, milyen nagy jelentőségű tudás kialakulásáról van itt szó a fizikai ismeretek
megszerzése szempontjából. Amikor az iskolában tanítjuk a newtoni mozgáselméletet,
akkor egy szót sem szólunk arról, hogy egy „hétköznapi” fizikai test mozgása csak
folytonos pályával írható le, vagy hogy egy test ugyanabban az időpillanatban nem lehet
egyszerre két helyen, s ugyanazt a helyet nem foglalhatja el két test. Hogy ezekről az
ismeretekről nem kell beszélni (bár nem biztos, hogy ezt jól tesszük), azt köszönhetjük a
nagyon korai fejlődésnek, e tudások valószínű velünk születettségének.
Tegyük fel, hogy adaptív módon írja le a valóságot az az elmélet, hogy mindezek a
tudások már benne vannak a fejünkben, amikor megszületünk. Hogyan alakulhattak ki
vajon? A tudományos meggondolások természetesen más utakat próbálnak járni, mint a
misztikus, vallásos meggyőződések. Jelenleg két mechanizmust tudunk elképzelni a
velünk születettséggel kapcsolatban.
Az egyik elképzelés a „gének képviselte kódba írva” képzeli el a tudást. E szerint az
agy születés előtti fejlődésében a gének által irányítottan eleve kialakulnak azok a
neuronkapcsolatok, amelyek szükségesek a fenti teljesítményekhez. Sőt, ez a folyamat
mindaddig tart, amíg az idegrendszer kiformálódása, érése, a születés ebben nem jelent
semmiféle határt.
A másik elképzelés rendkívül izgalmas. E szerint a génekben nincs beírva
semmiféle tartalom, vagyis a gének nem specifikus idegsejt-struktúrákat hoznak létre,
hanem sztohasztikus módon alakítják az idegsejtek közötti „kezdő” kapcsolatrendszert.
E kapcsolatrendszernek inkább a „tömege” (a kapcsolatok mennyisége) állhat genetikai
szabályozás alatt, s hogy az idegsejtek elsősorban szomszédjaikkal kapcsolódnak,
130