A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

7.4.2. A problémamegoldás tanításának elvi alapjai
A megelőző pontokban leírt elemzés valójában már kirajzolta azokat a gyakorlati
jellegű megfontolásokat, amelyek a problémamegoldás tanulási folyamaton belüli
szerepével kapcsolatosan eligazíthatnak bennünket. Az alábbiakban néhány pontban
összefoglaljuk azokat a tanácsokat, amelyek a problémamegoldás tanítás során való
alkalmazásában iránymutatók lehetnek a pedagógusok számára.
A legfontosabb követelmény a problémamegoldás tanítása során a megfelelően
strukturált, hierarchizált, megfelelő tömegű tudás kialakítása. Akkor tanítjuk a
gyerekeket a leginkább a megfelelő problémamegoldásra, ha a legjobban segítjük őket
a problémamegoldáshoz szükséges tudás megszerzésében.
Tanításunk legyen probléma-centrikus, vagyis igyekezzünk a tanulók számára
érdekes, áttekinthető, gyakorlatias problémákat felvetni.
Elsősorban nagy, átfogó, komplex problémákat vessünk fel, s inkább ezek analízise
során bontakozzék ki a tanulnivaló, az elsajátítandó részletek ennek keretében
merüljenek fel. A projekt típusú munkaszervezés alapvetően fontos (ld. a
módszerekkel foglalkozó fejezetet).
A problémáknak változatos kontextusokban kell felmerülniük, hogy minden tanuló
differenciáltan megtalálhassa a „kínálatban” azt, ami számára az optimális fejlesztést
biztosítja.
A problémamegoldás közös formáiban, vagy a tanári bemutatókban hangsúlyozzuk a
kvalitatív elemzést, a fogalmi analízist, s ne helyezzük túlzottan reflektorfénybe a
matematikai, algoritmikus elemeket. Sőt, fordítsunk külön figyelmet az olyan
problémák felvetésére, amelyek csak kvalitatív analízist igényelnek.
Gyakran használjunk nyílt végű, illetve többféle módon is megoldható problémákat.
Válasszuk gyakran a problémamegoldás csoportos formáját! A megbeszélések
keretében a gyerekek megosztják egymás között a gondolataikat, nem pusztán
összeadódik a munkájuk, hanem valami többlet is keletkezik. Nem véletlen, hogy a
kollektív problémamegoldásnak számos módszere alakult ki (problémamegoldó
csoportok), s ezeket a technikákat tréningeken tanítják.
7.4.3. A heurisztikus gondolkodásra nevelés gyakorlati
kérdései
Hogyan nevelhetünk a fizika tanítása során heurisztikus gondolkodásra? Mint
láttuk, ennek jelentős szerepe van. A leginkább szükséges, s a mai tanításunkban
jobbára elmaradó eljárás az, ha „egyszerűen” heurisztikus gondolkodásra ösztönözzük a
tanulóinkat. A fizika tanulása során rendkívüli a jelentősége annak, hogy a tanulók
egyéni, páros vagy csoportmunkában elméleteket, magyarázó rendszereket kreáljanak
önállóan. Ezek az elméletek természetesen az esetek döntő többségében nem abszolút
új, előzménnyel nem rendelkező alkotások, hanem a gyerekek előzetes tudásába
ágyazott magyarázó keretek, de a jelentőségüket éppen ez adja. Egy ilyen elmélet
megalkotásakor a tanulók éppen azt teszik, ami a problémamegoldás legfőbb
mozzanata: egy adott tudásterületet „mozgatnak meg”, ott új tudást konstruálnak.
189