A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

9.1. Kísérlet
A fizikában részben a kísérlet mintegy a kutatások “motorja”. Ezzel azt akarjuk
kifejezni, hogy a konstruktivista szemléletben a kísérleteknek nincs ugyan a
megismerési folyamatot determináló, kiindulópont szerepe, de az elméletek
következményeinek vizsgálatában, állításaink alátámasztásában és cáfolatában, valamint
új kreatív gondolatok megszületésében fontos szerepet játszanak.
Kísérletről akkor beszélünk, amikor a tanulmányozandó jelenséget mesterségesen,
tervszerűen választott és bármikor reprodukálható feltételek mellett idézzük elő. A
Pedagógiai lexikon a következőképpen határozza meg a kísérletek szerepét a
természettudományos oktatásban:
a kísérletezés a tudományos kutatás, az ismeretszerzés és az oktatás alapvető,
jellegzetes módszere, amelynek során valamely természetben előforduló jelenség,
folyamat azonos, vagy célszerűen változtatott körülmények között akárhányszor
megismételhető. A kísérletek a természettudományos oktatásban az anyag
sajátosságaira és változásaira vonatkozó ismeretek megszerzése érdekében
tudatosan létrehozott tapasztalati eljárások (Pedagógiai lexikon, II. kötet, 236. o.).
A kísérlet az oktatásban egyrészt tipikusan a fizikai és kémiai törvények
megtalálásának az egyik forrása, másrészt egyedüli (kizárólagos) eszköz a dedukcióval
nyert összefüggések, törvények, valamint tudományos hipotézisek és elméletek
adaptivitásának eldöntésére. A kísérlet a fizika- és kémiatanítás legfontosabb alapvető
módszere. Lehetővé teszi egyrészt, hogy a tanulók mintegy a kutatók útját bejárva
jussanak el a természettudományi alapismeretek birtokába, másrészt, hogy az
ismereteket konkrét mérésekkel járó gyakorlatok révén is mélyítsék, szilárdítsák,
miközben e téren jártasságot szereznek, és fejlődnek gyakorlati képességeik.
A kísérleteket több szempontból csoportosíthatjuk:
1. A kísérletező személye szerint: ha a tanulók végzik, akkor tanulói kísérletezés, ezen
belül megkülönböztetünk laboratóriumi munkát és kísérleti feladatok megoldását. A
tanár által végzett kísérlet a demonstrációs (tanári) kísérlet.
2. A kísérlet jellege szerint: kvalitatív (minőségi) és kvantitatív (mennyiségi vagy
mérő-) kísérlet.
3. A kísérlet eredménye szerint: pozitív (bizonyító, igazoló) és negatív (cáfoló)
kísérlet.
4. A didaktikai feladat szerint: érdeklődést felkeltő (motiváló), új ismeretek
feldolgozását elősegítő, gyakorlati alkalmazást bemutató, a tanulók méréstechnikai
képességét fejlesztő kísérlet.
Tanulói kísérletezésnél a tanulók maguk végzik egyedül vagy kisebb csoportokban
a kísérleteket. Ez a forma biztosítja legjobban a tanulók aktivitását. Ilyenkor nemcsak
észlelői, hanem résztvevői is a kísérletezésnek.
A laboratóriumi munka több önállóságot igényel a tanulóktól. Ilyenkor a jelenség
bemutatása helyett a mérési feladatok kerülnek előtérbe. Elősegíti az önálló munkát, és
megtanítja a tanulókat a mérési eredmények értékelésére, a jegyzőkönyv készítésére.
236