A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

igazodva kell figyelembe vennünk azt, hogy az adott tanulócsoport hol tart a fizikai
ismeretek elsajátításában.
A fizikatanítás tervezése során témáról témára lépve újra kell vizsgálnunk azt,
milyen is a gyerekek előzetes tudása, mire építhetünk, mit kell esetleg a tantervben
leírtak tanítása érdekében még megbeszélni az egyes gyerekcsoportokkal. Előzetes
tudáson, mint arról a gyermektudományokkal foglalkozó fejezetben olvasni lehet, nem
pusztán a témában korábban tanult ismereteket értjük. Fontos kérdés, hogy a diákok
milyen mélyebb, belső képekkel rendelkeznek a tanítandó tananyaggal kapcsolatban,
másképpen fogalmazva, milyen gyermektudományi elképzelések, milyen elméletek
befolyásolják válaszaikat. A gyermektudománnyal, az előzetes tudással kapcsolatos
legfontosabb ismereteket külön fejezetben tárgyaltuk. Az ott leírtak alapján képet
alkothatunk arról, milyen nagyobb elmélet-csoportok, gondolati rendszerek elemeiből
építkezhetnek tanítványaink az egyes fejezetek tárgyalása előtt és alatt. Ne gondoljuk
ugyanis, hogy amint elmondjuk a diákoknak a közvetíteni kívánt elképzelést, törvényt,
azok azonnal elfelejtik korábbi „naiv” elképzeléseiket. A gyerekek fejében még sokáig
versengenek a különböző elméletek, gyakran váratlan, meglepő rendszerekké
kovácsolódnak össze. A gyermeki gondolkodás sokkal színesebb annál, mintsem
néhány tipikus „tévképzet” kategóriájába zárhatnánk, így aztán arra kell számítanunk,
hogy diákjaink válaszai a gyermektudomány fejezetben leírtak legváltozatosabb
kombinációi alapján születnek.
Ahány gyereket tanítunk, annyiféle különböző világgal van dolgunk a fizika
szempontjából fontos ismeretek terén is. Feltehetjük a kérdést, hogy akkor hogyan lehet
ezt a tervezésnél figyelembe venni, és hogy lehet-e egyáltalán? A tanárnak egész
osztályt kell tanítani, munkája egy egész csoportra irányul, hogyan boldogulhat akkor
30-35 külön világgal? Szerencsére a helyzet a tanítás szempontjából a gyakorlatban egy
kissé egyszerűsödik. A gyerekek fejében valóban megannyi külön világ konstruálódik
meg, de a vizsgálatok azt mutatják, hogy noha az egyes gyermekek fejében létrejövő
tudásrendszerek nem teljesen egyezőek, de a tanítás szempontjából képezhetőek olyan
csoportok, amelyekben a gyerekek nagyon hasonlóan gondolkodnak. Így többnyire egyegy
osztályban 2-8, a tanítandó témáról lényegesen különbözően gondolkodó csoport
adódik. Így már lényegesen biztatóbb a kép a tervezés szempontjából. Az, hogy a
hasonlóan gondolkodó gyerekek egy csoportba kerüljenek-e, vagy éppen úgy
szervezzük meg a csoportokat, hogy azokat a lehető legkülönbözőbben gondolkodó
diákjaink alkossák, tanári döntés kérdése. Hogy mikor melyik az eredményesebb azt
rendkívül nehéz megjósolni, a következőkben megpróbálunk a döntéshez segítséget
nyújtani.
A tanári tervezőmunka célja, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy a tanterv által kijelölt
témaköröket az adott osztály tanulóival a legjobb eredménnyel elsajátíttassuk. Ebből a
szempontból alapvető kérdés, hogy milyen elméletek határozzák meg diákjaink
gondolkodását a tanítás megkezdése előtt. Annak érdekében, hogy erről megfelelő képet
kapjunk diagnosztikus vizsgálatot kell végeznünk. A diagnosztikus vizsgálatot sokféle
módon elvégezhetjük.
Ha egy osztályt, tanulócsoportot újonnan kezdünk el tanítani, akkor általában
célszerű egy átfogó, diagnosztikus tesztet készíteni a tanév során tárgyalásra kerülő
nagyobb témakörökkel, illetve az e témakörök tanulásához szükséges alapfogalmakkal
248