A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

tanulmányozása céljából kísérleteket végzett. (Gamow, 1965. 35.o.) Petruss Peregrinusz
pedig a mágnest tanulmányozta kísérletileg a 13. században. (Simonyi, 1978. 135. o.)
Ezzel tehát kifejlődött a fizika, de további idő kellett ahhoz, hogy az oktatásba is
bekerüljön. Comenius (1592-1670) volt az első, akinek sikerült az új természettudományi
szemléletet és az új módszereket az iskolában is meghonosítani. A Didactica Magna (a
Didaktika alaptörvényei) című munkájában kimondja, a tanításnak a dolgok
szemléltetésével, nem pedig szóbeli leírásával kell kezdődni. Ő az első, aki tervezeteiben az
alsó- és középfokú iskolákban is helyet ad a fizikai ismereteknek. Orbis pictusában (Festett
világ) természettudományos olvasmányokat nyújt, ezeket képekkel teszi szemléletessé. Az ő
hatására vonul be a fizika az iskolába, természetesen nem mint önálló, különálló tantárgy
(Comenius 1992).
Bár a szemléltetés elve már Comenius előtt is felmerült egyes gondolkodóknál
(Rabelais, Morus), mégis ő volt az első, aki nagyon fontosnak tartotta azt. A tanítás mellett
a megismerés forrásának is ezt tartotta. Ahogy mondja: „A megismerésnek és az iskolai
oktatásnak is a létező megfigyelésből kell kiindulnia” (Comenius 1992).
A szemléltetést tekintette az oktatás alapjának Pestalozzi (1746-1827) is. Ahogy
mondja: „Ha visszapillantok életemen s megkérdezem magamtól, mit is tettem
tulajdonképpen a nevelésügy előmozdítását illetőleg, azt találom: a tanítás legfőbb elvéül a
szemléletet ismertem el.” (Pestalozzi 1959) A szemléletességet tágabban értelmezi. Míg
Comenius fő figyelmét az ismeretek elsajátítására fordította, nem szentelve munkáiban kellő
figyelmet az értelem és a képességek kifejlődésére, addig Pestalozzi fő figyelmét az
utóbbira fordította, és ezek szolgálatába állította a szemléletességet is. Ezzel megelőzte
korát.
A fizika tanításával kapcsolatban az első törvényes intézkedés a németországi Gothaban
lát napvilágot. 1662-ben a latin iskola tananyagába felveszi “a természeti dolgok és más
hasznos tudományok” tanítását. Ajánlott eszközök a tanításhoz: iránytű, mágnesek,
fonálvízszintező, súlyok, homokóra, stb. A tanításhoz módszertani útmutatást is ad, melyek
közül a legjelentősebbek a szemléletesség és a tanulók öntevékenységének az elve.
Megengedi, hogy az egytanítós iskolákban a fizikai ismeretek, mint olvasmányok
szerepeljenek, és a taneszközök helyett azok rajza is elegendő.
A gothai iskola nyomán két irányzat alakult ki. Az egyiket Francke (1663-1727) és
követői, a pietisták képviselték. Ők a fizikatanításhoz hozzáértették a műhelyek látogatását
is. Ettől kezdve ez az irányzat szinte állandóan jelen van a fizikatanításban, üzem- és
gyárlátogatás formájában a mai oktatás is felhasználja.
Basedow (1723-1790) és követői, a filantropisták szerint a fizikatanítás a szemléltetésen
és a kísérleteken kell, hogy nyugodjon. Természetesen a szemléltetés és a kísérletezés
módszerei az időben változtak.
Az önálló fizikatanítás Európa szerte az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején
indul. A gőzgép ipari felhasználása, a nagy ipari forradalom nemcsak a termelést
forradalmasította, hanem jelentős hatást gyakorolt az oktatásra is. A feltörő polgárság
érdeke a természettudományos műveltség terjesztése, és ezért kap helyet a tantervekben a
fizika, mint önálló tantárgy.
40