A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

dolgokat tartalmaz. A legtöbb esetben azonban ez csak a felszín, hiszen a gyerekek
egyre nagyobb számban nem tudnak bekapcsolódni az órákon folyó tevékenységbe, így
ez a fajta tananyag feldolgozás csak a tanár, és a fizikához közel álló néhány diák belső
ügyévé válik. A kérdve-kifejtés módszere alkalmazásának másik csapdája lehet a
felfedeztetés. A tanár céltudatosan kérdez, a gyerekek válaszolnak, s a külső
szemlélőnek könnyen az az érzése támad, hogy lám-lám, a diákok felfedezték azt, hogy
az anyag részecskékből áll, vagy rájöttek arra, hogy a bolygók milyen pályán
mozognak. Minden tanár elismeri azonban, hogy ilyen "felfedezéseket" nem minden
osztályban lehet tenni. Vannak a "jobbak", ők képesek az újat felfedezni, egy-egy
kísérlet alapján elméleteket megfogalmazni, és vannak a "gyengébb" osztályok, itt
mindig a tanárnak kell megfogalmaznia az új elmélet lényegét.
Mi is a helyzet valójában? A konstruktivista pedagógiai elképzelések szerint csak
akkor tudnak a gyerekek "új", vagy még inkább újnak látszó elméletet megfogalmazni,
ha gondolkodási rendszerük már megérett annak feldolgozására. Ilyen esetben gyakran
már több rivális elképzelés elemeit is ismerik, esetenként alkalmazzák is ezeket
különböző problémák megoldása során. Ha a tanári kérdések olyan osztályban
hangzanak el, ahol a gyerekekben már kialakult a fogalmi váltáshoz szükséges helyzet,
akkor a kérdve-kifejtés módszere, vagy az előbbi értelemben vett felfedeztető módszer
eredményes lehet. Ezek az osztályok lesznek a "jók", míg azok az osztályok, ahol az
iskolai tanításon kívüli feltételek nem alakították még ki a fogalmi váltáshoz szükséges
feltételeket, gyengéknek minősülnek.
A konstruktivista pedagógia felhívja a figyelmet erre a csapdára, hiszen egyik
alapvető kiindulási pontja az, hogy a gyerekek ismeretrendszerei nagyon különbözőek.
Olyankor érdemes így dolgozni, amikor meggyőződtünk arról, hogy a gyerekek
többsége bizonyos problémák megoldása során már jól alkalmazza a tanult új modellt.
Ilyenkor a tanár által feltett, célra irányuló kérdésekre adott válaszokat az osztály
nagyobbik része követi, és hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a diákokban az elmélet
erősödjön, vagy a paradigmaváltás megtörténjen. Akkor is élhetünk ezzel a módszerrel,
ha egy beszélgetés során az a célunk, hogy elmondassuk a gyerekekkel belső képeiket,
segítsünk nekik elméleteik megfogalmazásában. A kérdve kifejtés módszere talán itt, a
konstruktivista pedagógia számára alapvető területen a legjelentősebb, hiszen a tanár itt
nem válogat a "jó" és a "rossz" válaszok között, hanem kérdéseivel a gyereket segíti
abban, hogy a további tanulás szempontjából fontos elmélet rendszerének elemeit
megfogalmazza.
Frontális egyéni munka
Frontális egyéni munkán azt értjük, amikor lényegében ugyanazt a feladatot kapják
a gyerekek a tanítási órán, de a feladatot egyénileg kell megoldaniuk. Alkalmazása
olyan esetben célszerű, amikor a gyerekekkel bizonyos konkrét, már korábban megértett
ismereteket, összefüggéseket akarunk begyakoroltatni, de még ennek a folyamatnak a
legelején vagyunk. Ilyenkor a munkaforma lehetővé teszi a gyerekek és a tanár számára
a gyors és hatékony ellenőrzést, és így lehetőséget ad a tanárnak, hogy segítséget adjon
azoknak a gyerekeknek, akiknek erre a leginkább szükségük van, illetve kiderülhet,
hogy kik azok, akik a továbbhaladás szempontjából alapvető összefüggéseket nem
értették meg. Így a következő tanítási szakaszban mód van arra, hogy amíg a többiek
220