A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

szerkezetébe az állandósuló kapcsolatokat. A megfelelő viselkedés a későbbiekben
egyre gyorsabban és egyre tökéletesebben kiváltható lesz. Látható, hogy a tanulásnak ez
a felfogása is lényegében induktív-empirista alapú megközelítés, a pedagógiai elméletek
közül a leginkább a cselekvés pedagógiájához áll közel. Az ingerek cselekvést váltanak
ki, e cselekvéseknek következményeik lesznek, amelyek visszahatnak a tanuló gyermek
fejlődő pszichikus rendszereire.
A behaviorizmus a nyelvet is igyekezett megmagyarázni olyan tanult rendszerek
működésével, amelyek sok kis inger-válasz-megerősítés jellegű tanulás eredményeként
alakultak ki. Egy „zseniális húzással” a gondolkodást belső beszéddé minősítette,
amivel a legmagasabb szintű emberi funkciót sikerült visszavezetnie az egyszerű
sémára.
A behaviorizmus egy rendkívül következetes, alaposan kidolgozott pszichológiai
elmélet, önmagában - tudomásunk szerint - ellentmondásmentes. A konstruktivizmus
intenciói szerint eljárva nem kérdezhetjük meg, hogy igaz-e, csak azt, hogy adaptív-e ez
az elmélet. Adaptívnak volt tekinthető több mint fél évszázadon keresztül, a 20. század
első felében, amikor is egyértelműen meghatározta az Európán kívüli világban, s
elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban a pszichológia fejlődését. Korlátai
azonban a század közepére egyértelművé váltak, az elmeműködés mélyebb megértése a
keretei között már nem volt elképzelhető, az empirikus tapasztalatok más
értelmezéseket is megengedtek, illetve jó néhány esetben a behaviorizmus előrejelzései
nem váltak be. Ilyen esetekben van szüksége egy tudománynak egy új paradigmára, s ez
az ’50-es években meg is született (Pléh 1992). Ez a kognitív pszichológia.
5.2.2. A „leváltó paradigma”, a kognitív pszichológia
A kognitív pszichológiát mindenek előtt az érdekli, hogy mi történik az inger és a
válasz között. Ez a történés nem más, mint információfeldolgozás. A különböző
formákban érkező fény-, hang-, tapintási-, szag- és íz-ingerek nagyon sok információt
jelentenek az emberi elme számára, s ezeknek olyan belső feldolgozása szükséges,
amely a környezet értelmezését, a történések előrejelzését és a cselekvés irányítását
lehetővé teszi.
Nem véletlen, hogy az elmeműködés és a számítógépben zajló folyamatok között
kezdettől párhuzamot vonnak a kutatók, sőt a számítógép hasznos segítőeszköze lesz a
kognitív pszichológiának. Nem csak, mint a tanulmányok szövegeinek szerkesztése
során használható, hanem elsősorban, mint az elmeműködés részleteit modellezni képes
eszköz. Ez a modellezés sokszor megfelelő programokkal történik, de sokan vontak már
párhuzamot az emberi kogníció és a számítógép fizikai működése között is (ez utóbbi
elképzelések azonban - legalábbis a Neumann-architektúrájú gépek esetében -
hiábavalóknak, hamisaknak bizonyultak).
Hogyan zajlik az információfeldolgozás? Milyen egymástól eltérő felfogásmódjai,
paradigmái léteznek ennek, s tulajdonképpen miért is érdekes ez az egész a számunkra?
Természetesen itt nem akarunk részletes ismertetést adni a kognitív pszichológia óriási
ismeretanyagáról (ld. Pléh 1998, Eysenck és Keane 1997, Pléh 1996). Csak néhány,
számunkra fontosabb kérdést vetünk fel.
121