A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

illetve szükségesnek tűnik még az érzékszervek és a kéreg, valamint a kéreg és a
végrehajtó szervek közötti idegi kapcsolatok kialakulásának génszintű szabályozása.
Ebben a kapcsolatrendszerben azonban még nincs olyan értelemben vett „tudás”,
amilyen értelemben ezt a tanult ismeretekre használjuk. Ez azonban nem jelenti azt,
hogy ez a sztohasztikusan létrejött kapcsolatrendszer ne lenne egy hálózat, s a
„felszínén” (az érzékszervek segítségével) megjelenő ingerület ne futna végig rajta, s ne
alakítana ki valamilyen, a szervezet által produkált reakciót. Ez a reakció kezdetben
nem adekvát, nincs semmiféle „értelmes kapcsolat” az inger és a reakció között.
Elindulhat azonban egy tanulási folyamat, amelyben a véletlenszerű kapcsolatokból
megerősödhetnek azok, amelyek kellemes hatásokat váltanak ki, s meggyengülhetnek
azok, amelyek kellemetlenek a szervezet számára. Egy „másik nyelven” azt is
mondhatjuk, hogy a véletlenszerűen kiformálódott hálózat az előzetes tudás, a tanulási
folyamat során ennek az elemei megméretődnek adaptivitás szempontjából és egy
természetes szelekciós folyamatban kiválogatódnak fokozatosan a nagyobb
adaptivitással rendelkező elemek. A fejlődési folyamatok között ismerünk hasonlókat.
Viszonylag jól alátámasztott elmélet ez a természetes szelekcióra alapozott elképzelés
az immunrendszer kialakulásával kapcsolatban (Falus,A.. 1999), s formálódnak a nyelv
tanulásával kapcsolatban is hasonló elméletek.
5.3. A konstruktivista pedagógia „tételei”
A konstruktivista pedagógia mára egy viszonylag jól megformált, empirikus
vizsgálatokkal alátámasztott, s a gyakorlatban is teret nyert pedagógiai paradigmának
tekinthető. Mint láttuk, legfontosabb állítása, hogy a tudás nem átadással, közvetítéssel,
transzmisszióval kerül át a tanuló ember fejébe, hanem a tudást minden tanuló ember
maga konstruálja meg. Világos, hogy ezen elmélet keretében minden olyan pedagógiai
elképzelés csődöt mond, amely valamilyen módon a tudásközvetítésre épített. Nézzük
meg ennek a nem tudásközvetítő gondolkodásmódnak a következményeit.
5.3.1. Az előzetes tudás szerepe a tanulásban
Már korábban is részletesen bemutattuk a konstruktivista pedagógia
előfeltételezései közül azt, hogy a konstrukciós folyamatok nem igénylik valamilyen
információknak a felvételét, mert bármilyen tudást maga az a kognitív rendszer hoz
létre (intenzív kapcsolatban a külvilággal), amely már létezik a konstruáló ember
elméjében. Az előzetes tudásnak tehát meghatározó szerepe van. Ez az előzetes tudás
változik, formálódik, átstrukturálódik a konstrukciós folyamatok közben, s ebben nem a
kívülről érkező ingerek az irányító szerepet betöltő tényezők, hanem maga ez az
előzetes tudás. A jelenségeket mindig a meglévő tudásunknak megfelelően értelmezzük,
a jelenségek (a tapasztalati világunk elemei) a kiszolgáltatottak az értelmezési
mechanizmusoknak, s nem fordítva.
A tanulók képesek fizikai kísérletek eredményeit másképpen látni, mint ahogy azt a
pedagógus interpretálja. Az ugyanolyan magasról elengedett, különböző tömegű testek
közül a tanulók döntő többsége minden életkorban a nehezebbet látja leesni hamarabb,
131