A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

teret, valamint a kémiai anyaggal való kölcsönhatásait is leíró lehető legmodernebb
elméletnek, jelesül a kavantum-elektrodinamikának kellene megadnia, azonban a ma
rendelkezésünkre álló elméletek ellentmondásosak.
A tanítást a következőképpen érinti ez az iskolapadoktól rendkívül távolinak tetsző
probléma. Könnyű lenne azt mondani, hogy létezik egy korrekt, akár axiomatizálható fizikai
modell, rendszerleírás, elmélet, paradigma, amely egy absztrakt módon leírja a valóság egy
szeletét. Ennek mondanivalója érinti azt, ahogyan elemi fizikai ismereteket tanítunk az
iskolában, esetünkben a látszólag távolható testek közötti kölcsönhatások problémáját. A
mély, a gyerekeknek persze nem tanítható háttérismeret tehát megvan. A modern fizika
esetében azonban le kell mondanunk az abszolút szemléletességről a tanítás során, nem
lehet popularizálni a meglehetősen elvont ismeretrendszert. Ekkor sem lehetetlen a
„didaktizálás”, tehát olyan, már szemléletesebb modellek kialakítása, amelyek sorozata
vezet egy absztraktabb kép felé. Ilyenként értékelhetjük a kvantummechanikai
ismeretrendszer középiskolai tanítására kialakított modelleket, amelyekben elkerülhető az
absztrakt Hilbert térre, négyzetesen integrálható függvényekre, Schrödinger egyenletre
hivatkozás, mégis lehetővé válik egy kis ablak nyitása a kvantummechanika csodálatos
világára.
Ez az, ami a terek elméletével nem lehetséges, s ennek oka, hogy a fizika sem
rendelkezik kellően átfogó, önmagában zártnak tekinthető elmélettel. Ha úgy tetszik, a
fizikusok sem egészen értik, hogyan lehetséges két egymással nem érintkező test között a
kölcsönhatás (persze sok mindent értenek belőle, vannak alternatív elméletek, de nincs
kellően megnyugtató megoldás).
A szakmai problémák közt kell említenünk azt is – bár ez nem szakmai hibákkal
kapcsolatos –, hogy a fizika tanításának anyaga a közoktatásban nem tekinthető elég
korszerűnek. Ha megvizsgáljuk, könnyen megállapíthatjuk, hogy még a gimnáziumok
számára készített tantervekben sem kellően reprezentált a huszadik századi fizika. A fizika
modern ismeretanyagai tehát nem kapnak kellő teret a közoktatásban, nem jutunk előbbre az
egyébként valóban nehezen tanítható modern fizikai részterületek kielégítő szakdidaktikai
interpretációjában. Inkább elhagyjuk az igazán izgalmas részeket, eleve megoldhatatlan
feladatnak tekintjük ezek tanítását. Kimaradnak a modern fizika olyan látványos területei,
mint a kozmológia, a káosz tanulmányozása, a nem egyensúlyi termodinamika jelenségei, a
fraktálok.
1.1.2. A fizika tanulásának eredményességéről
Az utóbbi időben jó néhány írás figyelmeztetett már, hogy a természettudományos
nevelés eredményességével kapcsolatban jelentős problémák tapasztalhatók. Ez azért
meglepő, s különösen fájdalmas jelenség, mert Magyarország a múlt század ’70-es, ’80-as
éveiben a nemzetközi felmérések tanúsága szerint „természettudományi nevelési
nagyhatalom” volt, az országok rangsorában az első helyeken „tanyáztunk”. Az 1995-ben
elvégzett vizsgálat már jóval gyengébb eredményeket mutatott. Nyolcadikos tanulóink az
1983-as természettudományi tesztben 25 ország közt kimagaslóan az első helyen végeztek,
most ugyancsak 25 országból (ezek maximálisan teljesítették a mintavételi
követelményeket) fizikából már csak hatodikak voltunk (Beaton és mts. 1996, 41. o.)
Abszolút értékében ez nem rossz eredmény, csak az első helyhez képest jelent visszaesést.
15