A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

elfeledettnek hitt elképzelést, s annak megfelelően oldjuk meg a feladatot, mert így
sikert érünk el.
Az arisztotelészi mozgáskép sem tűnik el. A Newton elmélet nem szorítja ki azt, a
mozgásokkal kapcsolatos, nem tudatos információfeldolgozásaink (pl. amikor
átmegyünk az út egyik oldaláról a másikra) valószínűleg arisztotelészi és nem newtoni
sémák szerint zajlanak. Ez még a legmodernebb fizikai elméleteket ismerő, azokkal
dolgozó fizikusokra is nagy valószínűséggel igaz.
Inkább arról van tehát szó a fogalmi váltások során, hogy kiépülnek új
elképzelések, elméletek, s fokozatosan egyre tisztább formában, egyre
következetesebben rendelődnek hozzá a speciális helyzetekhez, amelyekben a
használatuk indokolt, amelyben adaptívak. Ha át akarok menni az út egyik oldaláról a
másikra, akkor a speciális relativitáselmélet használata e probléma megoldása során
nem adaptív (eltévesztem a számítást, s ennek következtében elüt egy autó).
Valószínűleg arisztotelészi módon oldja meg nem tudatosan a problémát az agyam. Ha
a CERN gyorsítóberendezésében akarok kísérleteket végezni, akkor az adaptív elmélet a
speciális relativitáselmélet, és teljesen hiábavaló próbálkozás lenne a newtoni
mozgásleírást alkalmazni a részecskékre, s érdekes módon ebben az esetben az általános
relativitáselmélet sem adaptív.
A fizikus szívesen szól ilyen esetekben modellekről, s a konstruktivista pedagógia
hívei szívesen egyetértenek vele. Itt valóban modellekről van szó, amelyek alternatív
formákban lehetnek jelen, s a konkrét cselekvések során történik meg a megfelelő
modell hozzáillesztése a konkrét szituációhoz.
Konceptuális váltásokat elérni rendkívül nehéz feladat. Szükség van hozzá arra,
hogy a tanuló lássa, hogy eddigi elképzelései bizonyos fontos esetekben csődöt
mondanak. Ehhez persze az is kell, hogy lássa, jelenleg hogyan gondolkodik, milyen is
az ő saját kis elmélete, s ezt ki is tudja fejezni egy elfogadható, érthető szinten
(kommunikálni tudjon róla). Nagyon fontos feltétel, hogy ismernie kell az új
elképzelést, az alternatív magyarázatot (ismeri, de egyelőre nem fogadja el). Az új
elképzelést fokozatosan alkalmasnak kell látnia arra, hogy megmagyarázza mindazt,
amit a régi elképzelés megmagyarázott. Az új elképzelésnek sikeresnek kell lennie a
régi elképzelés által nem magyarázott jelenségek, tények, folyamatok magyarázatában.
Az új elméletnek gyümölcsözőnek kell látszania, vagyis el kell hinnie a tanulónak,
érzékelnie kell, hogy az új elképzelés alkalmas lesz később felmerülő problémák
megoldására is. Nem tudunk másképpen fogalmazni: egyfajta „jó érzést” kell keltsen az
új elképzelés a tanulóban, lehetőleg érezze át, hogy egy nagyhatású, sok mindenre
alkalmas, logikus, „szellemi ökológiai elvárásokat” is kielégítő gondolkodásmódról van
szó.
Ezek nagyon kemény feltételek, s valójában a legtöbbször már kevesebb is elég a
fogalmi váltások létrejöttéhez. A tudomány nagy fogalmi váltásai, a tudományos
forradalmak sem elégítik ki általában (szinte soha) mindezeket a követelményeket.
Híres példa erre az, hogy a kopernikuszi rendszer, a heliocentrikus kép a kör alakú
bolygópályákkal nem szolgáltatott olyan pontos előrejelzéseket, mint amilyeneket a
ptolemaioszi világképre alapozott, sok évszázadon keresztül csiszolt számítások
biztosítottak.
134