A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

természettudósoknak, mérnököknek és orvosoknak tanítunk, hanem mindenkinek. E
trivialitásnak a programok formálásában, s magában a tanításban soha nem volt túlzottan
erős a szerepe. Mi most szeretnénk nagyon komolyan venni. Azt szeretnénk, ha a könyvünk
segítségével olyan fizikatanárokat nevelnének a hazai felsőoktatási intézményekben, akik
nem csak 4-5 kis fizikust tanítanak az osztályban, hanem mindenkit. Ebben persze számba
kell venni, hogy valójában csak nagyon keveseknek van szükségük azokra a részletes
ismeretrendszerekre, amelyek ma a fizikatanítás törzsét alkotják. Mást és másképpen
kellene tanítani a diákok egyes csoportjainak, világosan felmérve, hogy ki mi iránt
érdeklődik, milyenek az ambíciói, s éppen mi ragadja meg a leginkább a figyelmét. Ez a
differenciált pedagógia eszközrendszerének alkalmazását igényli, s mi igyekszünk az ennek
megismeréséhez szükséges konkrét elemeket meg is adni ebben a könyvben.
Már az eddigi megjegyzésekből is látszik, hogy mi a fizikatanítást nem csak a
fizikatudomány kérdésének tartjuk, hanem legalább ilyen mértékben a pedagógiára és a
pszichológiára (sőt, a filozófiára) is tartozó kérdésnek. A fizikatanítást megújítani
valószínűleg nem új tananyagokkal és nem új apró ötletecskékkel kellene, még ha
elismerjük is, hogy új tananyag elképzelésekre, és nagyon sok jó tanítási ötletre is szükség
van. De ezzel nem meríthető ki a fizikatanítás megújításának feladata. Itt elsősorban a
pedagógiai rendszerek, a tanulási környezetek, az oktatási módszerek, az eszközök
fejlesztése a központi kérdés, tehát egy erős és határozott pedagógiai innováció. Nem csak
az a fontos, hogy a fizikatanárok a jövőben jobb fizikusok legyenek (ez is hasznos persze),
hanem az is nagyon lényeges, hogy sokkal jobb pedagógusokká váljanak. S ez ma már
biztosítható, ismerjük azokat a pedagógiai tudásrendszereket és gyakorlati formákat,
amelyek kereteit adhatják egy pedagógiailag tudatosabb munkának.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy módszertani megújulás, új tanulási környezetek
alkalmazása nem lehetséges hagyományos szemlélettel. Vagyis azt állítjuk, hogy a
fizikatanítás korszerűsítésének feladata mindenekelőtt alapvető pedagógusi gondolkodási
struktúrák átalakításának feladata. Ez az igazán nehéz feladat, ez komoly kihívás
mindenkivel szemben, aki pedagógusképzéssel, továbbképzéssel, tanterv- és
tankönyvírással foglalkozik. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy megváltozik a
fizikatanárok viszonya saját tantárgyukhoz, annak funkciójához, átalakulnak a tanulás
folyamatáról alkotott elképzelések, számos ponton felülvizsgálják azt a
tudományszemléletet, amely szinte megrögződött az elmúlt évtizedekben, s ma már szinte
anakronisztikusnak mondható. A feladat tehát nem csak egyszerűen az, hogy új
módszereket sajátítsunk el, valójában egész gondolkodási rendszerünk megváltoztatását is
kitűzhetjük célként.
Ez a könyv négy tanár munkája. Hárman közülünk közvetlenül és ma is foglalkoznak
fizika szakmódszertannal, hiszen ketten (Radnóti Katalin és Poór István) főiskolán tanítják e
tudományterületet, egyikünk pedig (Wagner Éva) vezetőtanárként kapcsolódik hozzá, s
természetesen ő még a közoktatásban is fizikatanítással foglalkozik. Csoportunk negyedik
tagja (Nahalka István) egyetemen tanít didaktikát, a természettudományos nevelés
pedagógiájával foglalkozik, de rendelkezik általános- és középiskolai fizikatanítási
gyakorlattal is.
Könyvünk nem kézikönyv, nem törekedtünk teljességre, bár igaz, igyekeztünk
viszonylag széles áttekintést adni a fizika tanításáról. Akár még fontosnak is tekinthető
területek maradtak azonban ki, így alig szólunk a fizika tantervekről, a pedagógiai
11