A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

környezetükben nem kis számban előforduló elektromos jelenségek értelmezésében. Az,
hogy milyen is ez az elméletrendszer, izgalmas kérdés. A gyermektudomány elemeit
kutató vizsgálatok alapján állíthatjuk, hogy számos, alkotójában már kialakult, a
tudományostól lényegesen eltérő képet birtokolnak tanítványaink. A helyzetet nehezíti
az, hogy a fizikatanítás szempontjából rendkívül szerencsétlen módon a hétköznapi
szóhasználatban két alapvető elektromos mennyiséget jelölő kifejezés a „feszültség” és
az „áram” egymás szinonimájaként szerepel, csakúgy, mint a fizikatanulás során szintén
sok gondot jelentő „tömeg” és „súly” kifejezések. Ez természetesen lényegesen
megnehezíti az alapkérdések tisztázását.
11.4.4. A téma tanulásához szükséges ismeretek, az előzetes
tudás
Tekintsük át röviden a megértéshez szükséges előzményeket, s vegyük számba,
milyen nehézségek merülnek fel a téma bevezetésének szakaszában.
Mint már említettük, az elektromosság témakörével a legtöbb diák tanulmányai
során két alkalommal is találkozik. Az általános iskola és a középiskola is tárgyalja a
téma legfontosabb fejezeteit, és természetesen máshová helyezik a tárgyalás súlypontját.
Az általános iskolás korosztály számára forgalomba kerülő fizika tankönyvek zöme az
áramerősség fogalmának tárgyalásával kezdi az elektromosság témakört, amelyet a
részecske modell alapján értelmeznek. A középiskolás tankönyvek többsége már
bevezeti az elektromos potenciált és a feszültség fogalom tárgyalásával indít. Ekkorra
már rögzült a feszültség és áramerősség fogalmak helytelen értelmezése, a két fogalom
a legtöbb diáknál azonossá vált, s a rosszul rögzített tudás elemeit nagyon nehéz
másokra cserélni.
A tanítás, a tiszta, pontos fogalom-alakítás szempontjából tehát nagyon fontosak a
kezdeti lépések. Nézzük most a fizikatanítás e részletét. A 13-14 éves diákok az anyag
részecskékből való felépítettségének elméletével még éppen hogy csak megismerkedtek,
de már azt is megköveteljük tőlük, hogy ezeket a részecskéket összetevőkre bontsák.
Ráadásul úgy kell elképzelniük az atomot, és az atomokból felépülő anyagot, hogy a
kémiai kötésekről tanultak még nem szilárdultak meg, kémiaórákon is rengeteg
problémát okoznak, nemhogy arra számíthatnánk, hogy az ott megtanult ismereteket
eredményesen alkalmazhatják más tantárgy tanulása során. Nem is beszélve arról, hogy
az elektromos áram részecskemodelljének értelmezéséhez mindjárt a fémes kötés
tulajdonságai szükségesek, amely az e korosztály számára készült kémia könyvekben
többnyire nem kerül tárgyalásra. Gondoljuk csak meg, milyen nehézséget jelenthet
például egy folytonos anyag elképzelést birtokoló diák számára elfogadni azt, hogy a
fémekben szabadon elmozduló elektronok vannak. Ha el is fogadja ezt az állítást, a
megértés még messze van, hiszen miért is maradnak egymás közelében az egyforma
töltéssel rendelkező részecskék, vagy miért nem tapadnak a negatív töltésű elektronok a
pozitív részecskékhez, mi készteti mozgásra az elektronokat? Számtalan kérdést
fogalmazhatnak meg a diákok, amelyekre természetesen van megfelelő tudományos
magyarázat, de az ezek megértéséhez szükséges ismereteik még igencsak gyenge
lábakon állnak. Örülnünk kell azonban annak, ha az előbbiekhez hasonló kérdések
296