A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

gondolkodás fejlődéstörténetében természetesen már jóval korábban is megjelennek
olyan gondolatok, amelyek ezen új ismeretelméleti rendszer felé mutatnak, vagy már ki
is mondják annak lényegét, azonban a rendszeres kifejtés, a pszichológia és a pedagógia
számára is megtermékenyítő elméletépítés mégiscsak Piaget érdeme. (Egyébként a
filozófiatörténet olyan óriásai, mint Giambattista Vico, vagy Immanuel Kant tekinthetők
a konstruktivista gondolkodásmód előfutárainak, ld. erről részletesebben: Glasersfeld
1995).
Jean Piaget fogalmazza meg először teljes egyértelműséggel, hogy a gyermeki
megismerés konstrukció. Ő elsősorban olyan kognitív rendszerek konstrukciójában hitt,
amelyek egész elmeműködésünket meghatározzák, egyfajta általános operátorok,
mindenfajta konkrét „anyagon” ugyanúgy tudnak működni. Néhány példával
illusztrálva: Piaget-t többek között az érdekelte, hogyan konstruálódnak meg azok a
rendszerek, amelyek bármilyen entitásoknak vagy gondolati tartalmaknak a sorba
rendezését, osztályozását teszik lehetővé, vagy amelyek segítségével állandónak
tekintünk olyan, a fizikában is fontos szerepet játszó mennyiségeket, mint a folyadékok
és a szilárd testek térfogata, vagy hogyan épülnek ki az olyan rendszerek, amelyek
lehetővé teszik, hogy már meglévő tudásunkkal hipotéziseket alkossunk, illetve
deduktív következtetéseket fogalmazzunk meg. Piaget tehát a kognitív (értelmi)
műveletek konstrukciójaként fogalmazta meg a konstruktivizmus alapelvét.
Ma már másképpen viszonyulunk ehhez, s úgy gondolja a felfogás híveinek
többsége, hogy a középpontban nem kognitív operátorok, hanem tudásrendszerek állnak
(a kérdésre még visszatérünk, ott bővebb magyarázatot adunk). Ha tehát azt kérdezi
valaki, hogy mit is konstruálunk meg magunkban, miközben tanulunk, akkor ma
egyértelműen azt válaszolják a konstruktivisták, hogy tudást, ismeretrendszereket,
elméleteket, világképet. A konstruktivista pedagógia lényegének magyarázata során
tehát arról kell szólnunk, hogy miképpen zajlik a tudás konstrukciója, mik a feltételei,
milyen típusai vannak, mi lehet az eredménye, milyen körülményeket kell teremteni
ahhoz, hogy optimálisan menjen végbe, s hogyan értékelhető a végeredménye.
5.2. A kognitív pszichológiai háttér
5.2.1. A „leváltott paradigma”, a behaviorizmus
Ezen ismeretek kifejtése során gyakran alkalmazunk kognitív pszichológiai
megközelítéseket. A kognitív pszichológia a 20. század ’50-es éveiben jött létre a
behaviorista pszichológia „ellenlábasaként”.
Mint ismeretes, a behaviorizmus, mint pszichológiai paradigma „zárójelbe tette” az
elmeműködést, mint nem hozzáférhető szférát kizárta a lélektani vizsgálódások köréből.
A pszichikum működését megkísérelte leírni az embert érő ingerek, a rájuk adott
cselekvéses válaszok, s az azokat követő megerősítések (vagy büntetések)
dinamikájának elemzésével (ld. részletesebben Pléh 1992). A behaviorizmus a tanulást
úgy értelmezi, hogy az inger - válasz - megerősítés folyamatban rögzülnek bizonyos
kapcsolatok, a többszöri ismétlés, a megerősítések végül is szinte „beleégetik” az agy
120