A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

elképzeléssel rendelkeznek. Képesek vagyunk a tanítás során minden előkészítés nélkül
közölni, hogy a fény egyenes vonalban terjed, s hogy milyen nagy a sebessége, továbbá
minden fenntartás nélkül rajzoljuk le a fénysugarat az óráinkon, mintha természetes
lenne, hogy az „halad”, „visszaverődik”, „megtörik”. Ez azonban a gyerekek egy jó
része számára egyáltalán nem természetes. Már alsó tagozatban szükség lenne olyan
alkalmakra, amelyeken a fény természete kerül szóba. Ki kellene hoznunk a
gyerekekből, hogy ők miképpen gondolnak a fényre. Tegyünk fel furcsa kérdéseket! Pl.:
Van-e sötétben fény?
Miért látjuk a sarokban álló szekrényt?
Mi történik a fénnyel, ha egy befüggönyözött szobában eloltjuk a villanyt?
Mi történik, ha felkapcsoljuk a villanyt?
Mit tudnátok mondani az árnyékról? Stb.
Nem arra van szükség, hogy azonnal „átadjuk” a „helyes” ismereteket a
gyerekeknek, ez a konstruktivista elképzelések szerint nem is lehetséges. Meg kell
ismernünk az elképzeléseiket, s ami még ennél is fontosabb, nekik maguknak kell
tudniuk kifejezni, egyre plasztikusabban megfogalmazni saját gondolataikat. A
tudományos (vagy annak tartott) elképzelés, mint alternatíva szerepeljen. Kínáljuk fel
értelmezési lehetőségként. Ne szégyelljünk modellt használni. Kisebb gyerekeknek
talán a részecskemodell a leginkább megfelelő: a fényben nagyon-nagyon-nagyon
kicsike golyócskák repülnek iszonyúan nagy sebességgel. Ehhez persze szükséges, hogy
már az anyaggal kapcsolatban egy viszonylag jól formált részecskeképpel
rendelkezzenek a gyerekek, s ez nehézzé teszi az ilyen tanítás kivitelezését.
Ez az egész most exponált probléma felveti annak szükségességét – de bármelyik
korábbi témánál is leírhattuk volna -, hogy már alsó tagozatban kezdjünk el kialakítani
bizonyos elképzeléseket a gyerekekben (teremtsünk olyan környezetet, amelyben már
megkonstruálhatnak bizonyos tudományos, vagy ahhoz közeli modelleket). Ez biztosan
szentségtörésnek hangzik olyan kollégáink számára, akik a legszívesebben minden
tudományos tartalmat száműznének az alsós természetismeretből, környezetismeretből,
s csak az állatok és növények minél részletesebb leírását, szemlélgetését tartanák meg.
Reméljük, eddigi okfejtéseink világosan láttatták, hogy a tudományos fogalmak
kialakítását minél hamarabb el kell kezdeni. Nem kell nagyon gyorsan haladnia ennek a
folyamatnak, nem szükséges, hogy az alsósok már Newton törvényeiről, fotonokról és
termodinamikai összefüggésekről tanuljanak. De arra mindenképpen szükség van, hogy
felszínre hozzuk a gyermeki elképzeléseket, magukkal a tanulókkal láttassuk, hogy
miképpen gondolkodnak, s felajánljunk bizonyos alternatívákat úgy, hogy azok a
gyerekek által, a már meglévő tudásukkal megkonstruálhatók legyenek. Könyvünk
természetesen nem erről a feladatról szól, hiszen a fizika tanítása „igazán szervezett
módon” csak a felső tagozatban kezdődik el, de a fizika tanároknak sem árt tudni,
milyen előzményük van, s milyen előzményeik lehetnének a saját munkájuknak.
Általános iskolákban dolgozó kollégáink netán még segíthetnének is az alsós tanítóknak
olyan oktatási programok kialakításában, amelyek a ma jellemzőnél következetesebb, a
gyermeki fejlődésnek jobban megfelelő, a későbbi tanulmányokat jobban előkészítő
módjait alakítanák ki a fizikai ismeretek alsós tanításának.
Feladatok
175