A fizikatanítás pedagógiája című felsőoktatási tankönyv(letölthető ...

5.2.6. A szakértő - kezdő különbség fontossága
A modern kognitív pszichológia a tudásrendszerek és azok alkalmazása kérdéseit
tekintve széles körben alkalmazza a szakértői és a kezdő típusú gondolkodás
megkülönböztetését. Érdekes, hogy a fizika tanulása éppen az egyik kedvelt kutatási
terület, így pontosan témánk szempontjából rendelkezünk viszonylag sok ismerettel.
A fizika tanulásában kezdők (pl. a kezdő egyetemi vagy főiskolai fizika szakos
hallgatók többsége, vagy a fizika iránt érdeklődő középiskolások) gondolkodását
meghatározza az általuk birtokolt tudásrendszerek minősége. Összehasonlítva a
fizikával „hivatásszerűen” foglalkozó fizikusok, vagy a fizikai ismereteket valóban
magas szinten elsajátító végzősök tudásával, a kezdők kognitív rendszerei sokkal
kevesebb tudáselemet tartalmaznak, s még e kevesebb elem összerendezettsége is
gyengébb, a kapcsolatok hálózata ritkább, a teljes fizikai tudásrendszer elkülönülő
területekre bomlik, kevés a kapcsolat nem fizikai tudásterületekkel, s általában igaz,
hogy a kapcsolatok gyengébbek.
A kezdők tudása tartalmazhat olyan elemeket, amelyeknek működése két, fizikai
szempontból ugyanazon problémát formulázó feladat megfogalmazása esetén más és
más eredményekhez vezethet, mert a speciális kontextus az egyik esetben az egyik, a
másik esetben a másik tudásrendszer információfeldolgozásba való bekapcsolódását
eredményezi. Például egy szakértő az ugyanolyan matematikai szerkezetű
problémamegoldások esetén észreveszi a hasonlóságot, és felhasználja az egyik
területen szerzett tudását a másik terület egy problémájának megoldásában, a kezdők
rendszerint nem veszik észre ezt a lehetőséget. A szakértők tudásrendszere ennél sokkal
jobban összehangolt elemekből épül fel, szinte egy teljesen összeolvadt, egységes
rendszerről van szó, a szakértők problémamegoldásai koherensek.
A kezdők általában speciális, egy-egy szűkebb területre jellemző elveket
használnak fel a problémamegoldások során. A szakértők ezzel szemben sokkal
általánosabb elvekből indulnak ki, problémamegoldásuk logikája sokkal
egyértelműbben követi a deduktív utat, ennek lépései explicitek. A kezdők
problémamegoldásai is deduktív folyamatok, de a felhasznált elvek nagyon gyakran
rejtettek maradnak, nem válnak tudatossá.
A kezdők még viszonylag gyakran alkalmazhatnak olyan megfontolásokat, amelyek
sokkal inkább jellemzik a gyermektudományt, és sajátos gyermeki elképzeléseket
jelentenek, s különböznek a tudományos megfontolásoktól. A szakértők ezzel szemben
tudományosan - valamilyen szinten - elfogadott elméleteket birtokolnak és használnak
minden problémamegoldás során.
Az iskolai fizikatanítás feladata természetesen az, hogy az itt jellemzett szakértői
tudásrendszerhez minél közelebb vigye a tanulókat. Ez a kijelentésünk esetleg
megtévesztő lehet, hiszen könyvünk más részeiben éppen, hogy magunk mondjuk:
vigyázzunk, nem szabad a nagy többségre ráerőszakolni azt, amit a fizikát majd felnőtt
korában hivatásszerűen űző vagy alkalmazó kisebbségtől megkövetelünk.
Természetesen a nagyon magas szintű fizikai tudásrendszer, a magas szakértői szint
elérése nem lehet feladat a legtöbb tanuló esetében, általános iskolában senki nem érheti
el a szakértői szintet (kivéve talán az egészen kivételes zseniket), középiskolában a
fizika iránt érdeklődők közül is nagyon kevesen, s csak az egyetemi, főiskolai szintű
fizika szakos képzés tűzheti ki célul a szakértői szint elérését.
127