péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

kön van. A gyepfajok örökletes változatossága, képlékenysége a belőlükkialakuló gyeptársulások sokféleségéhez vezetett. Ez a változatosság egyrésztfokozott figyelemre kötelez, másrészt magyarázza azt a bizonytalanságot,amely a gyepfajok mikroszisztematikájával, illetőleg a gyepektársulástani és vagy tipológiai besorolásával kapcsolatos.Területünk gyeptársulásai egy európai méretű gyepes vegetációkontinuumrészei. Ez a vegetáció kontinensünkön jórészt az állattartó(legeltető, kaszáló) gazdálkodás hatására alakult ki. A gyepgazdálkodásősi európai mezőgazdasági tevékenység, és mint ilyen, hatásában összehasonlíthatóa közel-keleti gabonatermesztő, a közép-ázsiai gyümölcstermesztővagy a közép-amerikai kukorica-bab-tök-, burgonya- és napraforgótermesztőhagyományokkal. Az évenkénti rendszeres kaszálásolyan beavatkozást jelent, ami a rétművelést lényegében különböztetimeg a gyűjtögetéstől, és a termelő gazdaság kategóriájába sorolja (Paládi-Kovács1979). Ugyanakkor például a területünkre is sokban jellemzőerdei legeltető-kaszáló állattartásról, noha nagy jelentőségű ésújabban hivatalosan is támogatott irányzat, alig van megbízható alapossággalgyűjtött, a hagyományos művelést alaposan feltáró anyagunk (vö.Andrásfalvi 1969, Paládi-Kovács 1979). Ami a hagyományos rétműveléstörténeti adatait illeti: a XIX. század elején Nádasdarócon pl. a rétetkétszer, a hegyet egyszer kaszálták (Tagán 1836, idézi Paládi-Kovács1979).Csarabosok, szőrfüvesekCsarabos-szőrfüves társulás (Nardo-Callunetum). Magas-Kalotaszegsavanyú talajú fenyveseinek és fenyves-tölgyes vegyes erdőinek kiirtásaután és részben a túllegeltetés hatására kialakult gyep. Lupsa (1971) Bălceştihatárából írta le a társulást. Gyerőmonostor határában vagy Keleceltőldélkeletre néhol a csarab az egyeduralkodó, mellette a savanyútalajt tűrő fajok (Genistella sagittalis, Luzula luzuloides, Deschampsiaflexuosa, Nardus stricta), valamint vékonytippan és vöröscsenkesz, a taposásttűrő kúszó fajok (Trifolium repens, Prunella vulgaris) és értéktelenlegelőgyomok (Pteridium aquilinum, Euphorbia cyparissias) a gyakoriak.Helyenként mint erdőreliktum tömeges az áfonya (Vacciniummyrtillus, ritkább a V. vitis-idaea), felbukkannak a lucfenyőcsemeték ésa nyírfa is. A Pányiki-szorosban a csarabos-áfonyás társulás a jellemző(ez a kevert kocsánytalan tölgyesek aljnövényzete is (19. ábra).Hegyi szőrfüves társulás (Nardetum strictae „montanum“). A hegyiszőrfüves gyepek a dongói platón, Bălceşti és Incsel között alakultakki. A társulást Pázmány Dénes (1964) Tordaszentlászló határából jelezte.A túllegeltetés a taposást jól tűrő, az állatok által nem vagy aligfogyasztott szőrfű (Nardus stricta) továbbszaporodásának, a gazdaságilagértéktelen társulás terjedésének kedvez. Ezeket a gyepeket kaszálni nemérdemes, de nem is igen lehet („nem fogja a kasza“).Vörös csenkeszes-szőrfüves társulás (Festuco-Nardetum strictae„montanum“). A vöröscsenkeszes és vékonytippanos-vöröscsenkeszes gyepekbőlalakul ki a túllegeltetés hatására. Jelezték a Bălceşti―Keleceltőzeglápjainak környékéről (Lupşa 1971), megtaláltuk a dongói plató több70