péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

A behozott próbák fajösszetételének százalékos vizsgálatából megállapítható,hogy a területen 1978-ban csak Nagykapuson volt viszonylagtiszta alakorvetés, de már innen is előkerültek vegyes ― bükkönyt, rozsot,közönséges búzát is tartalmazó ― próbák, Kiskapuson az alakor búzátis tartalmazó zabosbükköny-takarmánykeverék alkotórésze, Pányikonés Egerbegyen viszont már csak mint „gyom“ szerepel a rozsban és atavaszbúzában.Széket Gunda és Zsemlyei is ismert alakortermesztő helyként jelzi,itt még 1980-ban is vetettek alakort. A Fehér megyei Remetén és környékén1977-ben szintén folyt még alakortermesztés.A növény termesztésből való kiszorulása, illetőleg az erdélyi géntartalékokteljes eltűnése rohamosan befejeződéshez közeledő folyamat.Az utolsó pillanatokban figyelhettük meg egy legalább ötezer éve, deesetleg jóval régebbi idők óta Erdély területén folyamatosan termesztettélelmiszernövény véglegesnek látszó visszaszorulását, eltűnését, a növénytermesztésével kapcsolatos ismeretek és szokások kihalását.Ez az eltűnési folyamat a szemünk előtt zajlik le. 1980-ban, amikorújra bejártuk azokat a kalotaszegi falvakat, ahonnan két évvel korábbanmég viszonylag nagy mennyiségű alakorpróbát gyűjthettünk, egyetlenadatközlőnknél sem találtunk sem vetőmagot, sem alakorvetést. Amikorennek oka felől érdeklődtünk, azt a választ kaptuk, hogy szívesenvetettek volna, de saját tartalékaikat a tél folyamán állataikkal feletették,arra számítva, hogy a piacról szereznek új vetőmagot. Ez azonban1980-ban egyikőjüknek sem sikerült. Így tehát a kalotaszegi alakortermesztésbiológiai alapjából valószínűleg csak az a néhány kilónyi vetőmagmaradt meg, amelyet 1978 folyamán összegyűjtöttünk, és amelyjelenleg a kolozsvári mezőgazdasági főiskola agrobotanikai kertjénekgyűjteményében van.Az alakor Erdélyben visszafelé is megjárta a primitív termesztettnövények feljődésének általános útját: állati eledel, majd gyomnövénylett belőle. Az utolsó kalászokat Nagykapus határában gyomként találtukegy zabvetésben, és hasonló helyzetben, árpavetésben lappangó gyomkénttalált az alakorra 1980-as erdélyi kutatóútja során S. SakamotoBudák határában, Beszterce környékén.A BAB ÉS A PASZULYAz erdélyi bab (hivatalos nevén lóbab, Vicia faba) a hüvelyes növényekcsaládjába tartozik (fam. Fabaceae = Leguminosae). E család típusnövényeéppen a Vicia faba vagy másik nevén Faba vulgaris. A lóbabősi termesztett növény Európában, ellentétben a közönséges babbal vagypaszullyal (Phaseolus vulgaris) és a tűzbabbal vagy bivalypaszullyal (P.coccineus), melyeket viszont csak Amerika felfedezése után ismertekmeg az európaiak. A X. századot szokás a „lóbab századának“ nevezni,ekkor ugyanis két másik hüvelyes növénnyel, a lencsével és a borsóvalegyütt kiemelkedő szerepe volt a táplálkozásban. A kenyérgabona előretörésemiatt később ezek veszítenek értékükből, a lóbab meg éppena szegények eledelévé válik. Ezért korai szótárainkba már ez a lekicsinylőszólás kerül be: „Egy babot sem ér.“ Az újvilági növények megje-123