péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

archaikusat, a hagyományosat és a modernet, a visszafejlődést és a fejlődést.Eredetüket tekintve őrzik a közép-amerikai földműves kultúrákemlékét, ázsiai, afrikai, közép-amerikai növénytermesztők tapasztalatait,az európai földművelés adaptációs tevékenységét.KERTI VIRÁGOK, DÍSZNÖVÉNYEKA növényismeret lényegében két összetevőből áll. Az egyik a növényvilágváltozatosságában való eligazodást segíti, a másik a gazdasági haszonratekint. Teljes fajismeretre a tudományos rendszertan, tökéleteshasznosításra a növénytermesztés törekszik. A két törekvés közös gyökere,a népi növényismeret elsősorban jól felismerhető és hasznos vagykáros növényeket különböztet meg. A hasznosság fogalma azonban meglehetősentág, illetőleg változó. Elsőrendű a gyakorlati, mindennapi életbenvaló felhasználhatóság (táplálkozásra, festésre, gyógyításra stb.). Dea közösség szempontjából hasznosnak minősülhet az esztétikai hatás is:az ember szépnek tart egy növényt, és igyekszik széppé tenni vele környezetét.A növények ezzel mintegy részévé válnak annak a szférának,melyhez a népművészet is tartozik, sőt a növényi motívumok révén megjelenneka díszítőművészetben és a népköltészetben is.Az első lépés abban a folyamatban, amelynek során az ember felfedezia növények szépségét, a spontán fajok, vad növények minősítése:szép, kevésbé szép, nem szép. A második lépés, ha a szép virágot csokorbakötve hazaviszik, vagy éppen gyökerestül szedik ki és otthon a házkörül elültetik. Ilyenkor már igyekeznek a legszebb példányokat kiválogatni,megkezdődik a háziasítás, a szelekció. Azok a növények tehát,amelyeket elsősorban szépségükért, illatukért, színükért gondoznak, különcsoportot alkotnak. A hagyományos paraszti életben ennek a növénycsoportnak,a dísznövénynek nem volt túlságosan nagy szerepe, még akutatási területünkhöz tartozó Kalotaszegen sem, ahol pedig a közösségiművészet magasabb szintjének megfelelően az esztétikai igények az átlagosnáljelentékenyebbek voltak. A dísznövénykultúrát a viszonylagosszegényesség mellett nagy fokú megállapodottság, konzervatív kötöttségjellemezte. Ez a legjobb esetben megőrizte ugyan a hagyományos fajokat,a virágoskertek elhelyezését, beosztását stb., de egyben gátolta azújabb fajok bekerülését. A hagyományos paraszti életforma átalakulásávalszázadunkban már fokozatosan elkezdődött több régi dísznövényháttérbe szorulása, a régi kertstílus felcserélődése, a dísznövényállománygazdagodása. Ez a paraszti életforma megváltozásától sem teljesen független.A dísznövénytermesztés tehát önmagában is határterület a mezőgazdaságés a művészet között. Nem energia- és anyagszükségletet fedez,hanem szellemi, esztétikai igényt elégít ki. A mezőgazdaság kialakulásábanfontos tényező volt a dísznövénytermesztés megléte vagy hiánya,és ennek alapján némely szerzők megkülönböztetnek „virágos“(Ázsia, Európa) és „virágtalan“ (Afrika, Ausztrália) domesztikációs övezeteket(Anderson 1960. 67―84). A „virágos“ övezetekben nagyjábólpárhuzamosan haladt a haszonnövények és a dísznövények bevonása atermesztésbe, és ezeken a területeken kultúrtörténetileg is jelentős virág-137