péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

sust, azaz a csicsókát jelölő pityóka megkülönböztető jelzői előtagot kap:fingó- vagy fingós pityóka (Kb, T, Tl), édes pityóka (B), árpapityóka(Mk), árvapijó (Mv). Az árva- előtag ebben az esetben a növény kevésbéértékes voltára utal, az árpa- talán ebből alakulhatott népetimológiával.(A csicsóka többi kalotaszegi nevével most nem foglalkozunk, Murádinemlített tanulmányában részletesen elemzi őket.)Anélkül, hogy részletes elemzésükbe bocsátkoznánk, megemlítjük,hogy a vidék román nyelvjárásában is feltűnően változatos a burgonyaneve (mint ahogy az egész román nyelvterületen az). A legelterjedtebba pére de pămînt és még inkább az ebből tapadással alakult pére. Aterület nyugati részén feltűnő picióci és a nádasi crúmple magyar eredetű,az egeresi ciulíne korábban más növények neveként már ismertvolt (Borza 1968 szerint legalább egy tucat növény neveként bukkanföl különböző pontokon). A dongói és a keleceli goaţe valószínűleg metaforikuseredetű, a román akadémiai nagyszótár szerint a Nyugati Érchegységbenez a szó ’manó, mumus’ jelentésű.A fajtanevek tanúsága szerint a Kalotaszegen legelterjedtebb, legkedveltebbfajta az Ella és Gülbaba (Baba néven is), aztán a hópehej(hópej), a sárga bojóka (külön így is: dongai sárga), a kifli, a nyári rózsaés a rózsa, felbukkan még ezenkívül a csegezi, a cserepeshaju bojóka.a fontos pityóka, a kík bojóka, a Titóé féle (korán termő, Jugoszláviábólvaló), a vásárhelyi piros, a Nániék féle, a veres bojóka, a takarmánybojóka.Ismertebb román fajtanevek: cîrlibe (ez a Gülbaba átvétele), borséne(az Ellával azonos), pére albe, pére de vară.A népi táplálkozásban napjainkban is a burgonya az egyik legfontosabbnövény. Igaz, az ismert szólás szerint, „se jó, se rossz, mint a(sült) krumpli“ vagy „mint a krumplileves“, a finnyáskodót, válogatóstpedig azzal intették, hogy „megennéd te még a krumplihaját is“. Kalotaszegenis szinte mindennapi étel a bojókatokány, a bojókalé. A sültés a főtt bojóka is kedvelt étel volt. Ősszel a mezei munkát végzők és apásztorok parázsban sütötték a krumplit. Nagy jelentősége van a takarmányozásban,disznóhizlalásban is.Viszonylag fiatal növény ahhoz, hogy külön hiedelemvilág alakulhatottvolna ki körülötte. A folklórba is inkább az említettekhez hasonlószólások, közmondások, találós kérdések révén jutott be. Az álomszuszékemberre azt szokás mondani, hogy „Kialussza a krumplit a földből“,az alaptalanul hencegőre meg azt, hogy „Úgy kihúzza magát, mintegy szem krumpli két zsákban“. Talán a hajdani új növény furcsasága,elsősorban az, hogy a földben szaporodik, magyarázza a vele kapcsolatostalálós kérdéseket. A népi gyógyászat is hasznosítja. Azon kívül, hogydietetikus ételként ismerik, felhasználják lázcsillapítóként, a levét gyomorbántalmak,fekély ellen isszák.TÖKFÉLÉKAz a növénycsoport, amelyet a továbbiakban terminológiai és néprajziszempontból elemzünk, elsősorban a népi ismeretben alkot szűkebbegységet, botanikai értelemben nem teljes rendszertani egység. A tökterminussal Kalotaszegen mindenekelőtt a Cucurbita fajokat jelölik,133