péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

Az égeresek társulástanl besorolásaCl. Querco-Fagetea Br.―Bl. et Vlieger 37 em. Soó 64Ord. Fagetalia sylvaticae (Pawl. 28) Tx. et Diem. 36Al. Alno-Padion Knapp 42. em. Medw. ―Kornas 57 subal. Alnion glutinosae-incanae (Br. ―Bl. 15) Oberd. 531. Alnetum glutinosae-incanae Br. ― Bl. (15) 502. Aegopodio-Alnetum (glutinosae) J. Kárpáti et Jurko 61Cl. Alnetea glutinosae Br.-Bl. et Tx. 43 em. Müller et Görs 58Ord. Alnetalia glutinosae Tx. 37 em. Müller et Görs 58Ord. Salicetalia auritae Doing 62 em. Westh. 693. Alno-Salicetum cinerae (Kobendza 30) Pass. 56Al. Alnion glutinosae (Malc. 29) Meyer―Drees 36 em. M. et G. 584. Alnetum glutinosae Mejer―Drees 36Füzesek, nyárasokNagyobb vízfolyások mentén, a közép- vagy éppen alsószakasz jellegűkiszélesedett völgyekben, részben a meder új hordalékaira telepedve,részben az első teraszon alakultak ki a tájképi szempontból isjelentős puhafa ligetek, nyáras és füzes cserjések. Mint minden olyanerdő, amely jó szántóföld, település vagy útvonal közelében van, ezekis az erősen veszélyeztetett csoportba tartoznak. Pusztulásuk, akárcsakaz égereseké, több okra vezethető vissza: mezőgazdasági terület terjeszkedése,faanyag kitermelése, mederszabályozás stb. Ehhez járul még atársulást alkotó fajok viszonylag rövid élettartama, nehezebb természetesfelújulása abban az egyre szűkülő életsávban, amelyben még megtelepedhetnek.A vízfolyások mentén a különböző társulásoknak tekintett fajegyüttesekmeglehetősen elkülönülnek. Ezek úgy is felfoghatók, mint egytermészetes fejlődési (szukcessziós) sorozat különböző állapotai, melyeknem kis mértékben függenek az emberi hatásoktól.A szukcesszió folytonossága miatt a különböző füzes társulásokugyanakkor gyakran keverednek is, szinte észrevétlenül mennek át egymásba.A partok, szigetecskék homokos hordalékát először a csigolyafüzesek(Salicetum purpureae) foglalják el. Ez a társulás valamennyi patakmentén előfordul. A Kalota-patak völgyében a társulásnak egy fajokbangazdagabb változata, a szappanfüves csigolyafüzes (Saponario-Salicetum)is gyakori. A csigolyafüzesek többnyire mozaikszerűen keveredneka mandulalevelű füzesek bokrosaival (Salicetum triandrae), amelyeka füzesek közül leggyakoribbak a patakok mentén.A bokros füzesekből alakultak ki, illetőleg ezekkel rendszerint közvetlenülérintkeztek az árterület fehér füzes erdősávjai (Salicetum albaefragilis)és fűz-nyár ligeterdei (Salici-Populetum). Ez a társulás valamikor― az ember által nem háborgatott tájban ― a völgyekben az ártérjelentős hányadát uralhatta, és a magas törzsű fehér és törékeny fűz,valamint a hatalmasra megnövő fekete és fehér nyár (Populus nigra, P.alba) példányok miatt valóban tekintélyes ligeterdő jellegű lehetett. Ilyenerdők nyomai a terület keleti határán Gyalu és Szászfenes között vannak,és újabban a vízművek viszonylag jól védett területén az erdő újraképződéseis megfigyelhető. Az egykori ártéri erdők hatalmas feketenyár példányaiból ugyanitt a Sodor-réten (de pl. Kolozsvár belterületén,57