péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

Az élősövények, szemetes falusi patakmedrek fagyalos kökényeseiés kecskerágós bodzásai mindenütt elterjedtek, voltaképpen laza florisztikaiszerkezetűek és kimondottan ember alkotta környezethez kötöttek.Azonosságuk eldöntése a nyugat-európai társulásokkal (Euonymo-Sambucetum,Ligustro-Prunetum) további vizsgálatokat igényelne.Szerkezetileg és szerepüket tekintve ugyancsak a fás szegélytársulásoksajátos esetei az ördögcérnások (Lycietum harbarum, „halimifolii”)és a bálványfás bokrosok (Ailanthetum altissimae), az előbbi gyakori, azutóbbi szórványos és a területen terjedőben van.A törpemandulások (Amygdaletum nanae) kimondottan sztyeppeijellegűek, és a Gyerővásárhely―Nagykapus―Részeg-tető―Zsobok―Váralmás vonalon az Erdélyi Mezőség állományait a szilágysági törpemandulásokkalkapcsolják össze.Lágyszárú szegélytársulásokSzáraz sorozatAz erdők és gyepek határán, legelő állatok által kevésbé bolygatott,viszonylag háborítatlan környezetben lágyszárú szegélytársulások is kialakulhatnak.Ezek többnyire valóban szegélyjellegűek. Felépítésükbengyakoriak a sarjtelepet (policormon) képző rizómás fajok, amelyek azerdő kiirtása után minden irányba terjedve önállósulhatnak és nagyobbfelületet borító társulást hoznak létre. Töredékeik, darabjaik mozaikszerűenbeékelődhetnek a bokrosok tisztásaira vagy irtott oldalakon aFestuco-Brometea társuláscsoport fitocönózisai közé. Területünkön mindháromhelyzetre szép példákat lehet találni. A társulások rendszertanibesorolása bizonytalan, a formális cönoszisztematikai elvek szerint (karakterés differenciális fajok alapján) meglehetősen ellentmondásos. EztJakucs Pál az erdők és gyepek dinamikus kapcsolatáról írott monográfiájábanismételten hangsúlyozza (1972). A társuláscsoportnak a növénytakaróbanvaló megléte viszont vitathatatlan. Ez indokolja, hogy ebbena feldolgozásban elfogadjuk Th. Müller 1961-ben megfogalmazott osztályozásijavaslatát, annak megjegyzésével, hogy a társuláscsoport növényegyütteseinálunk esetenként inkább a Cirsio Brachypodion csoporthozilleszkednek.A pirosló gólyaorr által jellegzett társuláscsoport (Geranion sanguinei)első elemzését Erdélyben Van Gils és Kovács Attila (1977) végezteel. Tanulmányukban többek között Kalotaszentkirály határából is közölnekfelvételeket. Nagy kár, hogy nem volt alkalmuk megvizsgálni aRészeg-tetőn vagy a Köves-hegyen lévő állományokat, amelyekben enneka társuláscsoportnak szép növényegyüttesei élnek. Az általuk, illetve aDél-Németországból jelzett társulások közül a területen a következőketfigyeltük meg:Gólyaorr―nagy ezerjófű társulás (Geranio-Dictamnetum sensu VanGils et Kovács 1977) mint nagy gyűjtőtársulás a Sztána és Körösfő közöttiRészeg-hegy déli lejtőin, Ordományos felé, helyenként igen szépkifejlődésben; Somtelke és Türe között, mellékvölgyekben, itt helyenkénta szurokfű-erdei tekergős here (Origanum vulgare-Trifolium mediumass.) társulás is felbukkan. Ez utóbbinak az erdei tekergős here általuralt foltjai Magyarfenes határában sajátos szerkezetűek.64