péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

A NÖVÉNYTAKARÓKALOTASZEGNÖVÉNYTAKARÓJÁNAK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐLKalotaszeg területén ― de Közép-Európában is ― a földtörténetiközépkor és harmadkor növényzete a maitól eltérő típusú volt. Az akkorinövényzetnek nincs genetikus kapcsolata a mai növénytakaróval. A harmadkorvégén, a pliocénben ― amikor a terület végleg szárazulattá váltés megkezdődött a mai domborzati formák kialakulása ― változatos fajösszetételűvegyeserdők borították a területet. Azokban az erdőkben ama itt termő fajoktól többé-kevésbé eltérő tölgy, hárs, kőris, bükk, szil,gyertyán, nyír, juhar és gesztenye fajok mellett japánakác (Sophora),krisztustövis (Paliurus), azálea (Rhododendron), magnólia és melegkedvelőfenyőfajok (Pinus, Tsuga, Sequoia, Abies) keveredtek. Ezeknek azerdőségeknek a jellege a mai kaliforniai és Dél-Japán erdőségekhez lehetetthasonlatos. Az eljegesedés során végbement gyökeres változásttöbbek között Diaconeasa és Chilchici (idézi Csűrös 1981) vizsgálatai alapjánlehetett rekonstruálni: a fajokban nagyon gazdag pliocénkori erdőketfokozatosan egyhangú erdeifenyő uralta erdőségek váltották fel, melyeka teljes eljegesedés (valószínűleg a Würm-korszak) idején mogyoró,szil, tölgy, fűz és nyír fajokkal keveredtek.Az eljegesedési periódusok alatt és főleg után alakult ki az a növényvilág,melynek fajai a vidék növénytakarójában ma is megtalálhatók.Kivételt talán csak a gipszsziklákon megtelepedett néhány faj képezhet,melyek esetleg a harmadkorban is éltek a területen (reliktumok;vö. 81. l.).A negyedkori (pleisztocén, holocén) növényzet jellegét ma a hegyvidékena Kalotaszeg délnyugati peremén még fellelhető tőzeglápoksora őrzi, és az egykori természetes vegetáció rekonstruálása ugyancsaka tőzeglápokban különböző szintekben fosszilizálódott pollenszemcsékmeghatározásán és számszerű elemzésén alapul (Pop 1960, 1971).Ezzel a módszerrel kb. tizenötezer esztendőre visszatekintve lehetkövetni a szélbeporzású fajok (többnyire fák) részarányát az egykori növénytakaróban,és több-kevesebb biztonsággal meg lehet állapítani, hogyankövették egymást egy adott területen az erdeifenyvesek után alucfenyőerdők, a tölgyesek, mogyorósok, gyertyánosok, bükkösök (vö. pl.Boşcaiu 1971, 286―7). A tőzegrétegeknek sokáig csak a viszonylagoskorát lehetett felbecsülni; az újabb radiokarbon módszerű abszolút kormeghatározásokalapján azonban valószínű, hogy a tőzegtelepek kora abecsültnél nagyobb, eléri a huszonhétezer esztendőt (Pop―Petrescu 1971).A jelenkor felé a hazai elemzések általában i.sz. 1000-ig adják meg azeredményeket (Boşcaiu 1971). Ez sem merev időhatár: természetes életterekben,háborítatlan területeken, pl. Európa északi vidékein a pollenanalitikaivizsgálatokat sikerrel alkalmazták XVII―XIX. századi vegetációsváltozások (égetés, irtás) kimutatására is (Vuorela 1975, 1976). Erdélybena régi települések közvetlen közelében ritkán találhatók háborítatlanfriss üledéksorok (a tőzeglápok pollenanalitikai vizsgálata legin-33