péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

az egyetemi sportparkban és a Sétatéren is) él még néhány vastag törzsűöreg példány. A törzseket a faeszközök és faedények (fakanál, teknőstb.) készítői szinte áganként számon tartották.Minden bizonnyal ennek a fának a neve az egyik névadó elemeNyárszó falunak (< nyár ’Populus’ + aszó ’száraz patakvölgy’).A hagyományos tájképgondozásban, amely inkább ösztönös, minttudatos ,,ökológiai viselkedés“, külön figyelmet érdemelnek a fehér füzes-törékenyfűzes társulások. Ezt a fajegyüttest fűzfahusángok dugványozásávalmaguk a gazdák is terjesztették. A társulás gyakran csakegy keskeny fa- vagy bokorsorra sorvadva kíséri a vizek mentét, falvakhatárát (mintegy a törzsekből, bokrokból álló védőfalként). A szélbenlebegő ezüstös vagy élénk világoszöld lándzsás levelek, lenge lombkoronákszép látványa jó hangulatot ad a tájnak. A fűzfalombok közöttmegcsillanó holdfény varázsát a vadvizek szerelmesei jól ismerik. Nagykár, hogy ez a visszaszorulóban lévő társulás annyira veszélyeztetett,különösen a mederszabályozási, lecsapolási munkálatok miatt. A tájképszegényebb lesz a füzesek kivágásával, a társulás spontán újraképződésebizonytalan. A füzesek helyzete jó példa arra, hogy amit a hagyományosnépi „tájvédelem“ megőrzött, sőt terjesztett is (pl. a fűzfadugványozásszokása), az a tudományos szempontok alapján is védelmetérdemel. E szempontok körültekintőbb megfogalmazásához is hozzásegíthetneka népi növényismereti és növényhasználati felmérések.A füzesek társulástani besorolásaCl. Salicetea purpureae Moor 58Ord. Salicetalia purpureae Moor 58Al. Salicion triandrae Müller et Görs 581. Salicetum triandrae Malcuit 292. Salicetum purpureae (Soó 34) Wend. ― Zel. 523. Saponario-Salicetum purpureae (Br. ― Bl. 30) Tschou 46Al. Salicion eleagni (Aichinger 33) Moor 584. Salici-Myricarietum Moor 58Al. Salicion albae (Soó 30) Müller et Görs 585. Salicetum albae-fragilis Issler 266. Salici-Populetum (Tx. 31) Mejer Drees 36Kőris-szil ligetekAz alföldi jellegzetes kocsányos tölgy―vénic szil―magyar kőrisligeterdők (Querceto-Ulmetum) a területen hiányoznak, de a társuláselőőrsei egykor feltehetőleg Szilágy megyében egészen Almás vidékéigfelhatolhattak. Maga Szilágy is a vénic szillel (Ulmus laevis) egykorbenőtt patakágyakról kaphatta nevét. A társulás másik gyakori uralkodófaja a kocsányos tölgy (Q. robur) közönséges, a magyar kőris (Fraxinusangustifolia ssp. pannonica) viszont nem került elő, jelezték viszontÉlesd környékéről és a Révi-szorosból.Az a tény, hogy a völgyekben, patakok mentén elhelyezkedő falvakélősövényeiben, a házak mentén a magas kőris gyakori vagy éppen közönséges,arra utal, hogy a hárs-kőris sziklaerdők (Tilio-Fraxinetumexcelsioris) mellett a völgyekben kialakulhatott egy olyan, ma már csak58