péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

Szántási lépcsőnek vagy hagyományos agroterasznak nevezünk mindenolyan népi eszközökkel hegy- és domboldalakon mezőgazdasági műveléscéljára kialakított lépcsőszerű felszíni formát, amely a lejtőre merőlegesen,a szintvonalakkal párhuzamosan halad.Gyalult lépcsőnek (technikai terasznak) a számítások, mérések, tervekalapján talajgyalulással kialakított felszíni formákat nevezzük. Ezeketitt többnyire gyümölcstelepítésekre vagy meddőhányók újbóli termővétételére hozták létre.Terasznak (geomorfológiai fogalom!) a vízfolyások által kialakítotttereplépcsőket tekintettük. Mindhárom terepalakulat sorsa a rézsűn és akoronán megtelepedett növényzettől (is) függ.A szántási lépcsők és gyalult lépcsők természetes úton történő begyepesedésesorán megjelenő növényegyütteseket a deres tarackbúzáskúszótarackbúzás nagy társuláscsoportba (Agropyretea intermedii-repentis)soroljuk. Ezt a csoportot 1967-ben különítették el Dél-NémetországErdélyhez sokban hasonló agroterasz-növényzetének vizsgálatasorán, miután felismerték, hogy ez a fajegyüttes jellegzetes a lejtős mezőgazdaságiterületeken és a termelőnek is előnyös módon alkalmazkodotta hagyományos műveléshez.A társulások kialakulásának különböző állomásai voltak, attól függően,hogyan fejlődött ki a lépcső rézsűje. Kalotaszegen a lassú fejlődésű,szántóföldről kidobált kövekből képződött peremű teraszokon a laposperje(Poa compressa), a gyors fejlődésű (gyalult) teraszokon elsősorbana martilapu (Tussilago farfara) a tömeges. Vegyes állományokszintén gyakoriak. A két faj együtt vagy külön-külön egy jellegzetes kistársuláscsoportot határoz meg, amelynek különállóságát már 1971-benjeleztük, és a kalotaszegi tapasztalatok ezt a felismerést határozottanalátámasztották.A laposperjés-martilapusok (Poo-Tussilaginetum) fajösszetétele ― aterületfoglaló (pionír) jellegnek megfelelően ― gyorsan változik. Egyeduralkodólehet benne a martilapu (tussilaginosum), hosszabb-rövidebbidőre elszaporodhat benne a fekete üröm (artemisiosum) vagy fejlődheta kígyósziszes-somkórós gyomosodás irányába (melilotosum). A talajfoglalásután néhány évvel az esetek többségében a kúszó tarackbúza (Agropyronrepens) szaporodik el a társulásban (agropyrosum) ― ez már átmeneta következő társulás felé.A Kapus völgyében, valamint az Egeres környéki bányák meddőhányóin,az újonnan kialakított, gyalult agroteraszok rézsűin ― esetenkénta felhagyott teraszkoronákon is ― minden elképzelhető átmenetifajösszetétel előfordul.A következő fejlődési állapot, amely aztán a rendszeresen szántottés alkalomszerűen kaszált rézsűkön hosszabb időre egyensúlyba kerülheta környezeti és művelési feltételekkel, a kúszó tarackbúzás-mezei szulákosgyomosodás (Agropyro-Convolvuletum). Ez a növényegyüttes jellegzetesenszántástűrő vagy éppen szántáskedvelő (a szulák, a tarackbúzaés több más kísérőfaj föld alatti szárai a szántás révén nemhogy elpusztulnának,de szaporodnak). Így elsősorban az időszakosan bolygatott,szántott területeket foglalja el a társulás, nemcsak a rézsűket, dea teraszkoronát is. Egyébként ― a teraszolástól függetlenül ― gyakoria rosszul kezelt, sovány szántókon, sőt szőlőkben is. Perje, szulák, út-105