péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

tápanyagellátású kapásokra jellemző igazán. Különösen az Almás völgyébengyakori. Különböző változataiban hol a kakaslábfű (echinochloetosum),hol a fakó vagy a zöld muhar (setareitosum galuce sive viride),vagy az óplevelű libatop (chenopodietosum polyspermi) dominál, részbenattól is függően, hogy milyen eredetű és hogyan kezelt trágyát dolgoztakbe a talajba. A Körös és Nádas mentén (Sárvásáron, Bogártelkén ésmásutt is) megfigyelhető a Pázmány Dénes által Dés környékéről leírtévelő nadálytöves, állandósultabb szerkezetű variáns is (symphytetosum).A gombvirágban gazdag állományokat Nyugat-Európában külön társuláskénttartják számon (Setario-Galinsogetum Tx. 50).Erdei kányafüves-libatopos gyomosodás (Rorippo-Chenopodietum): azelőbbi társulás nadálytöves variánsával van legközelebbi kapcsolatban.Talán helyesebb volna az előbbi variánst ennek a társulásnak a kereteiközé vonni, mivel ebben a rizómás évelő fajok jellemzőek (vidra keserűfű,nád, sövényszulák, mezei menta, mezei és mocsári zsurló, mocsáritisztesfű). Ez a gyomosodási típus mindenekelőtt a völgyek időszakosan elárasztott,alacsony fekvésű, bő tápanyag- és vízellátású, de meglehetősenelhanyagolt szántóföldjeit borítja, és ilyen vagy olyan formábanszinte minden vizsgált falu határában előfordul.A dudvás disznóparéjos-fehér libatopos gyomosodás (Amarantho-Chenopodietum) elhanyagolt kiskertekre, zöldségesekre jellemző. A növényegyütteseketa ― hajdan tápláléknövényként termesztett, de mamár táplálékként csak elvétve használt ― nagyon bő magtermő disznóparéjés libatopfajok uralják. Ezek a ház körüli gyomok, amelyek mellémég társul az ugyancsak önelvető kerti laboda (Atriplex hortensis) is,a Szigethegység peremén lévő kiskertekben még élelemforrásként is használatosak,jól példázva azt a folyamatot, amely végül e gyomosodási típusáltalános elterjedéséhez vezetett.Repcsényretkes-vadzabos gyomosodás (Raphano-Avenetum prov.):Magas-Kalotaszegen (pl. Kalotaszentkirály és Kelecel között vagy Gyerőmonostorhatárában), ahol a földek gyomfertőzöttsége viszonylag magas,kapáskultúrákban (pl. répaföldeken), ahol a vegyszeres gyomirtásnehezebb, ez a gyomosodási típus olyan erőteljes lehet, hogy teljesenelnyomja a termesztett növényt, és végül ezeknek a fajoknak a zöldtömegétkell ― silótakarmányként ― értékesíteni. A társulás hatalmaszöldtömege és nagy fokú alkalmazkodása a hegylábi talaj- és éghajlativiszonyokhoz lényegében a termesztésbevétel első ― kényszerű ― fokozatakéntis felfogható (vö. Szabó 1983/a).A tarackbúzás-szulákos gyomosodás (Agropyro-Convolvuletum) és azútszéli zsázsás-tarackbúzás gyomosodás (Cardario-Agropyretum) tulajdonképpenegy visszagyepesedési folyamat első fokozata, és a hagyományos― vagy éppen az utóbbi periódusban alkalmazott ― talajművelés elégtelenségéneka jele. Fellépése és a különböző típusok egymásrahatásagyakori, és ez megnehezíti a tipizálást. Általánosan elterjedt, az agroteraszokrézsűin önállósulhat is.Gyakori és jellegzetes a fényes veronika (Veronica polita) tömegeselszaporodása szántókon. Kísérőfajai tavasszal többnyire árvacsalánfajok(Lamium amplexicaule, L. purpureum), nyáron és ősszel pedig a mezeitarsóka (Thlaspi arvense) és a muharfajok. A fajkombinációk alapján98