péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

csomós ebír, az ördögszem, a bakszakáll, a vörös csenkesz, a vörös- ésfehérhere, perjefajok. Tipikus kifejlődésben a társulás a termőhely jótápanyag- és vízellátottságát jelzi, és ennek megfelelően fajgazdag.A Gyalu környéki Arrhenatherum gyepek mozaikos szerkezetérőlCsűrös István (1947) jelentetett meg tanulmányt, az első cönológiai leírásokatSoó Rezső (1949) adta a területről. Pázmány (1964) a fenesi patakmentén elterülő kaszálókból vörösherés, rozsnokos és keskenylevelű rétiperjés állományokat írt le (trifoliosum pratense, bromosum mollis, poetosumangustifoliae). Kovács és Coldea (1967) Gyerőmonostor határából7―800 m tengerszint feletti magasságból jelezte a többnyire szántóföldekközé ékelt társulást. A Bánffyhunyadi-medencéből Csűrös és munkatársai(1967) a társulás higrofil, mezofil és xerofil változatait írta le ésjellemezte ökodiagrammokkal.Aranyzabos társulás (Trisetetum flavescentis) többnyire a franciaperjéstársulásokénál soványabb talajú, hidegebb, de egyébként hasonlótermőhelyeken fejlődik ki a legeltetés―kaszálás―legeltetés váltakozó ciklusainakhatására. Elterjedt a Bánffyhunyadi-medencét délkeletről szegélyezőhegyekben (Csűrös 1981). A társulás fajgazdagabb, 1000 m tengerszintfeletti magasság körül kialakult állományaiban felbukkan Bălceştifelé a kígyós keserűfű, az árnika és sok más mezofil faj is. Ezeka cönózisok nagy valószínűséggel már egy északi-kárpáti társuláscsoport(Triseto-Polygonion) felé mutatnak átmenetet.A nem túl meredek és nem túl száraz lejtők (irtás)gyepjeiben aföldrajzi tényezők és a népi gyepgazdálkodás kölcsönhatása nyomán avékony tippan (Agrostis tenuis) és a vörös csenkesz (Festuca rubra), illetőlegkissé szárazabb, legeltetett termőhelyeken a barázdált csenkesz(F. rupicola) szaporodott el. Populációik ma uralják a gyeptakarót, zonálistársuláscsoportot határoznak meg. Ebben a csoportban is sok ―többnyire csak facies- vagy változat-értékű ― „asszociációt“ írtak le(Vö. Csűrös-Káptalan 1971a, Sanda et al. 1980).Indokolt itt két társuláscsoport elkülönítése. A tippanos-csenkeszeshegyvidéki gyepek (Agrostio-Festucion rubrae Puşcariu et al. 56) a hagyományosnépi rétgazdálkodás jellege miatt is különböznek a cincorosangolperjés-fehérheréshegyvidéki gyepektől (Cynosurion Br.―Bl. et Tx.1943). A tippanos-csenkeszes gyepek kitermelése extenzív, legeltetése alkalomszerű,kaszálása, trágyázása, meszezése rendszertelen. A cincoroscsoport társulásainak jobb a víz- és tápanyagellátottsága, rendszeres(ebb)a kaszálása, legeltetése és különösen a trágyázása. A Cynosurion-csoportgyepei nálunk inkább ,,településközelben“ alakultak ki.A tippanos-csenkeszes társuláscsoportból (Agrostio-Festucion) legelterjedtebba vöröscsenkeszes-vékonytippanos társulás (Festuceto(rubrae)-Agrosti(d)etum tenuis Csűrös et Resm. 60 s.l. incl. Festuco rubrae-Agrostietumcapillaris Cs. Káptalan 64, Festuca rubra-Agrostis tenuis ass.auct., Agrosti-Genistelletum Boşcaiu 70 p.p., Festuco rubrae-Agrostidetumtenuis montanum Csűrös et Resm. 60, „subxerophyllum“ Gergely64, Agrosti-Festucetum rubrae Horv. 52, Agrosteto-Festucetum rubrae.„montanum“ Csűrös et al. 60 stb.). A fenyves és bükkös vegyeserdőkirtása és az irtásterületek rendszeres és/vagy időszakosan váltott legeltetéseés kaszálása nyomán az éghajlati-talajtani és gazdálkodási feltételekhezegyaránt jól alkalmazkodott, bő magtermő pázsitfűfélék együttes74