péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

Kardos peremizs-szarvas kocsord társulást (Inulo ensifoliae-Peucedanetumcervariae Kozlowska 25 em. Van Gils et Kovács 77) Van Gilsés Kovács Kalotaszentkirály és Bánffyhunyad között talált; ennek atársulásnak szép állományai vannak például Gesztrágy és Gyerővásárhelyközött a déli domboldalakon, Magyarvalkó határában, a Kiskapusfeletti Köves-hegyen, és kifejlődtek a Zsoboktól Farnas felé vezetővölgyben is.A havasi here-vajsárga here által jellegzett ideiglenes társulás (Trifolioalpestris-ochroleuci ass. prov. Van Gils et Kovács 77) ennek a kardosperemizs-szarvas kocsord társulásnak a variánsaként GyerővásárhelytőlPányik felé, a Les-tető erdőszélén jól felismerhető. Nem eléggétisztázott a társulás viszonya a Geranio-Peucedanetum cervariae nevűegyüttessel. Ez a kodomináns fajkombináció szinte mindenütt megfigyelhető,ugyancsak megfigyelhető a Thalictrum minus-Geranium sanguineumáltal uralt növényegyüttes is, ennek a kombinációnak az alapjánKorneck új társulásnevet javasolt 1974-ben (Thalictro-Geranietum sanguinei).Az erdei here-hólyagos bóka társulást (Trifolio-Astragaletum ciceriReichhoff 1982) először az NDK-ból Dél-Thüringiából jelezték. Ezt ajellegzetes szegélytársulást a területen is több ponton megtaláltuk, ígypl. Mákó, Magyarfenes, Nagykapus, és Alsófüld határában. A társulásaz Almás völgyében éppen úgy a Viburno-Cornetumhoz kapcsolódik,mint Németországban.Üde, nitrofil sorozatAz erdő és a gyep, a gyep és a mocsár között ritkán éles a határvonal.A különböző növényegyüttesek között dinamikus kapcsolat van,és az érintkezési övezetben jellegzetes határfelületek keletkeznek. A határfelületitársulások közös jellemzői: (1) többnyire hosszanti kiterjedésűek,szélességük egy-két métertől legfeljebb néhány tíz méterig terjed,hosszúságuk viszont több száz méter is lehet; (2) magaskórós éskapaszkodó lágyszárú, többnyire kétéves és évelő fajok uralják; (3) azátmeneti termőhelyen (ökoton) mindkét érintkező társulás jellegzetesfajai megtalálhatók. Mivel a szegélytársulások kialakulása többé-kevésbészabályszerűen ismétlődik, indokolt ezeket önállónak tekinteni.Szegélytársulásnak tekintettük azokat a növényegyütteseket, amelyekkét másik társulás határfelületén vagy határfelületi termőhelyen(pl. keskeny patakparton) alakultak ki. A szegélytársulás egy sajátosformája a köpenytársulás, ennek lágyszárú fajai részben felkúsznak afás vagy cserjés cönózisra, szinte felöltöztetve annak oldalait.Tekintettel az előbbiekre, valamint az üde, nitrofil magaskórós társulásokpárhuzamos ökológiai, geobotanikai és tájképi (határjelző) szerepére,a továbbiakban a megszokott cönológiai tárgyalásmódtól némilegeltérően ebben a sorozatban mutatjuk be a magaskórós láprétek szegélytársulásait(Filipendulo-Petasition), a patakkísérő társulások egy részét(Calthion), az elsősorban patakkísérő köpenytársulásokat (Calystegion),a nitrogénkedvelő üde erdei szegélytársulásokat (Galio-Alliarion), valaminta magaskórós út menti és sövénytársulásokat (Artemisetalia, Arction)azzal a megjegyzéssel, hogy ez utóbbiak a házak és a településekkörnyékének szeméttelepein is gyakoriak.65