péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

Felfedezhetünk nem egy archaikus vonást is a népi gyógyászatban.Az archaikus világképben a betegségek vagy maguk is természetfölöttilények, vagy ilyen természetfölötti lények okozzák őket. Ezért elűzésükhöznem elég egy szer vagy egy növény hatása: szükség van egyébmágikus cselekvésekre, eszközökre, szövegekre is. Ezért vannak jelenebben az archaikus rétegben a ráolvasások, az olyan gesztusok, rituálismozdulatok, mint a huzatnak a fülből való kihúzása, a mágikus számok(három, kilenc), az analógiás mágia (fogfájásra 32 farkasgégevirág, aszignatúra-tan jegyében is sárga növény gyógyítja a sárgaságot, pirosfolyadék pótolja a vért stb.). Némely növényeket ajánlatos jeles naponszedni (virágvasárnapi kakasmandikó mint vizelethajtó) vagy jeles naponfelhasználni (Szentgyörgy-napkor mosták a hajukat kakukkfűvel).Magát a betegségdémont már nem említik, de a sárgaságra vonatkozómágikus receptek mögött mintha őt is ott éreznők, akárcsak azokban arituális mozdulatokban, amelyekkel a fejfájást, fülfájást, huzatot távolítjákel az emberi testből.MESTERSÉGEK, JÁTÉKOK NÖVÉNYEIA hagyományos paraszti élet tárgyi világában is a növényi anyagdominál, sőt a biológiai energián túlmenően vidékünkön a hőenergiátis kizárólag növények szolgáltatták, azaz fával fűtöttek. Korábban, amikora határ nagy részét erdő borította, a tűzifa beszerzése bizonyáranem okozott különösebb gondot, sőt válogatni is lehetett, milyen fánakmelyik a legjobb hasznosítási módja. A hideg évszakban lehetőleg szárazhasábfával, elsősorban bükkel (Fagus) fűtöttek, nyáron hulladékfával,száraz ággal, gallyakkal, ritkán tövissel (Prunus spinosa, Rosa canina,Crataegus stb.). A kemence hevítését is száraz tövissel kezdték,majd hasábfával folytatták. Ismert volt az az ősi tapasztalat, hogy tűzifának,épületfának ősszel kell kivágni a fát, „amikor legkevesebb bennea nedvesség“, amikor valójában legtartalmasabb a fa, legtöbb benne alombból visszaszívott anyag. Hogy ki mennyi ideig, hány évig száríthatta,tartalékolhatta otthon, az a családok anyagi helyzetétől függőenváltozott. A szegényebbek körében általános volt ― főleg a nyári időszakban― az ágszedés, a tövisvágás és a tuskózás (ez utóbbi úgy is,mint az irtás befejező, legnehezebb művelete).A bükkerdőket jórészt eltüzelte a vidék lakossága. Ahogy fogyotta bükkfa és egyre nehezebbé vált a tűzifa beszerzése, a szerszámfának,épületfának, gyümölcsfának értékesebb fát éppúgy eltüzelték, mint akisebb fűtőértékű puhafákat. Így gyakran tűzifává vált a kocsánytalantölgy (Quercus petraea), és nemcsak az ága, hanem a törzse is, a gyertyán(Carpinus betulus), a vadkörtefa (Pyrus pyraster), a juhar (Acer),ritkábban a nyárfa (Populus), a fűzfa (Salix) és az éger (Alnus) is.ÉPÜLETFÁKVidékünkön nagy hagyománya van a famegmunkálásnak, fafeldolgozásnak.A hagyományok elsősorban a faépítkezéshez, az ácsmunkához,valamint az egyszerű faeszközök készítéséhez kapcsolódnak, amelyekhezszervesen hozzátartozik ugyan a véséssel, karcolással való díszítés159