péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

A magyar nyelvű szakirodalomban hivatalos névként uralkodó ésaz irodalmi nyelvben is általános a burgonya. Ez összefügghet a Burgundia(francia Bourgogne ― olv. burgony) vagy az olasz Borgogna földrajzinevekkel. Figyelemreméltó azonban, hogy ezek köznevesült, ’krumpli’jelentésű formáját az európai nyelvekből nem ismerjük. De olasz kapcsolatrautal az is, hogy a burgonya név először a Baranya megyei nyelvjárásbanjelent meg, és bizonyára a nyelvújítás tette szak- és irodalminyelvivé.A magyar nevek egy másik csoportját a köznyelvinek tekinthetőkrumpli és nyelvjárási alakváltozatai (kolompér, krumpri, kumpri stb.)alkotják. Ezek a szavak ― ellentétben a szakirodalomban is itt-ott felbukkanó,erőltetett magyarázattal, amely a név eredetét a lecsüngőgumók kalimpáló mozgására, kolompolására próbálja visszavezetni ― anémet, elsősorban bajor-osztrák Grundbirne-vel (= földi körte) hozhatókkapcsolatba. Ennek első előfordulását 1768-ból jelzi a TESz. Azelsőként 1778-ból adatolt és főként az erdélyi nyelvjárásban elterjedtpityóka szó bizonytalan, valószínűleg hangfestő eredetű.A népi nevekkel ellentétben a burgonya tudományos neve, a Solanumtuberosum szerencsére egyértelmű, a társnevek jóformán teljesenkikoptak a szakirodalomból. Ezek közül az egykor érvényes Lycopersicontuberosum Mill. a burgonya és a paradicsom közeli rokonságára utal.A Kárpát-medencébe először 1654 táján kerülhetett be a burgonya,és valószínűleg a német egyetemekről hazatérő magyar diákok hoztákmagukkal. A források említik, hogy ebben az időben börtönbe vetettekNémetországból hazatérő protestáns teológusokat, és az ellenük felhozottvádpontok között az is szerepelt, hogy tarsolyukban burgonyát találtak.A termesztés azonban csak jóval később és nagy nehézségek áránindult meg. A szakirodalom 1769-et tekinti az erdélyi burgonyatermesztéskezdetének (Gaál 1978. 333). Ebben az évben végezte el Zilahi Józsefés báró Bánffy Farkas azt a próbát, amelynek az volt a célja, hogymegállapítsa: lehet-e burgonyából valami tápláló eledelt előállítani. „Akísérlet be is vált, mert felerészt búzalisztből is ugyanannyi burgonyából,vagy kétrész búzalisztből s egyrészt burgonyából sikerült is valamikenyérhez hasonló süteményt előállítaniuk. A tagoknak be is mutatta,de azok azt vizenyősnek találták, amit a túlságos víznek tulajdonítottak,mely elkészítésénél használtatott. Ellenben az elnök által bemutatott,szintén burgonyából készült pálinkát ihatónak ítélték“. (Magyar GazdaságtörténetiSzemle 1898. 299). Kazinczy Ferenc 1816. évi erdélyi útjána gyűjtési területünkhöz tartozó Bogártelkén juhtejet és „pityirkót” vacsorázik,nem kapván más eledelt a faluban (vö. Kósa 1980. 55). Érdekes,hogy a burgonya pityirkó nevét mi Kispetriben jegyeztük le, Bogártelkénma bojóka a neve.A múlt században egyébként az 1815. évi nagy éhínség után terjedtrohamosan el Erdélyben; tudjuk, hogy elterjesztése érdekében sokat tettaz Erdélyi Gubernium is. A termesztési fogások elsajátításával párhuzamosanfokozatosan emelkedett a termésátlag. 1914-ben már érezhetivolt a Barcaság vezető szerepe. Az egész Kárpát-medencében ezen a területenvoltak a legnagyobb termésátlagok: 85 mázsát is betakarítottakkataszteri holdanként.130