péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

Zt); tökös dijó nagy termésű (Kb, Mk, Szu);tökdijó (Kp); tyúkdijó kicsi termésű (Mó).Termése: dijó || Ro. nuc. Tájfajta: nuci pietroáse(B). Termése: núcă. Feltűnően sok vanDr-n; It-n a Hasznosban, a mezőn van. Ahatárban kivágják a gyengébb, fás terméstadó fákat (Mb). Nr. Fáját faragáshoz, bútorkészítéshezhasználják. – Gyerekek lyukat fúrnaktavasszal a fa törzsébe, isszák a levét (Mó).– A diólevelet hordómosásra használják (Kk,Nk, T). – A hombár fenekére is diófalevelettesznek a gergelice (= zsizsik) ellen (Kk, Nk).– Festésre is felhasználják: a diófatapló főzetévela szűcsök barnára festik a bőrt. – Adiólevél főzete feketére fest, a dióburoké barnára,– A népi gyógyászatban: a dióbélbőlkisajtolt levet vesegörcs oldására használják(Mb); reumás fájdalom csillapítására a fagyökerét vízbe áztatják, ezzel kenik be afájós részeket. Vö. Kóczián et al. 1977. –A népmesebeli diófa odva kinccsel van tele,beszélni tud (K). Vö. Kovács 1943. II, 82. –It, Mé és Sz határában helynévadó elem. Asztánai Dijosberek név a XVII. századból adatolt,és bár szántóra utal, korábban ott esetlegtermészetes diófás liget volt. Vö. Péntek–Szabó 1930. 159.JUNCUS L. (Juncaceae)Nt. bakháló (Nk) | békakosár (Nd). Vizenyeshelyen nő. Nr. Kukoricakórót kötnek velekévébe, fák kötözésére is használják (Nk. –A gyerekek békakosarat kötnek belőle (It).–Hímzésmotívumként: nagy öltésekkel hálószerűenvarrt összekötő mintaelem újabb hímzéseken.Vö. Péntek 1979.J. articulatus L. = J. lamprocarpus Ehrh.;fülemüleszittyó. Cp–Med, H. Vizenyős réteken,árkokban, ruderalizált körülmények közöttis gyakori.J. atratus Krock. = J. sylvaticus auct. =J. acutiflorus auct.; fekete szittyó. Pont–Balk, H–HH. Erdei mocsarakban, ritka:Kb (Fl. XI, 568).J. bufonius L.; varangyszittyó; iarba broaştei.Kozm, Th. Vizenyős, iszapos helyeken,szántókon, utak mentén, árkokban közönséges.J. compressus Jacq! laposszárú szittyó;brădăţel Eua, H. Nedves réteken gyakori.Nt. Ro. pipiríg (Gym).J. conglomeratus L. ! = J. subuliflorus Drej.= J. leersii Marss.; csomós szittyó; pipirig.Eua, H. Árkokban, bivalyferedőkben (dagonyázókban)szórványos: Mé, T.J. effusus L. ! békaszittyó; spetează. Kozm.H. Vizenyős helyeken közönséges, néhol tömeges:Gyv – P – Dl. Leşului (Nyárády A.mts. 1966).J. gerardi(i) Lois.; Gerárd szittyó. Cp, G.Félsós réteken (Va).J. inflexus L. ! = J. glaucus Ehrh.; deresszittyó; pipirig. Eua–Med, H–HH. Vizenyősréteken, árkokban, pocsolyák partján,dagonyázó helyeken gyakori, néhol tömeges.J. tenuis Willd. = J. macer S. F. Gray; vékonyszittyó; pipirig american. E–Am (maszinte Kozm), H. Erdei utak mentén, üde,árnyékos paraszti udvarokban közönséges, szekérkerékreragadó sárral terjedt. Társulásképző:B, Bh, Gy, C, Ş. Alsófüld, de gyakorlatilagminden faluban és számos mezei úton.Erdélyből először a 30–as években jelezték.J. thomasii Ten. = J. rochelianus Schult;Rochelszittyó. Balk–Kárp (Galícia), H–HH.Erdei mocsarakban, irtásréteken reliktáris növény:Szászlóna (Fl. XI, 571), de másutt is,így Gy, E és A között a gerincen.JUNIPERUS L. (Cupressaceae)J. communis L. ! közönséges boróka; ienupăr.Cp–Med, Ms. A Gyalui-havasok tőzegeseiben(Fl. I, 182). Nt. fenyőbokor (Ny) || Ro.jireápăn (A, P). Gym-on is van, ritka, névnélkül.*J. sabina L; nehézszagú boróka; cetinanegii, brădişor. Eua, Ms. A területen csakdíszbokor: Bh.*J. virginiana L.; virginiai boróka; ienupărde virginia. E–Am, Ms. Díszcserje: Bh.JURINEA Cass. (Asteraceae)J. mollis (Torn.) Rchb.! hangyabogáncs.Pan–Balk, H. – Ssp. mollis: pókhálós hangyabogáncs(molyhos fészkű); száraz meszestalajú gyepekben; a területen ritka: Sz (Fl.IX, 764), Magyarnádas („lîngă gara Nădăşel”– var. macrolepis Simk.); – ssp. transsylvanica(Sprengel) Hayek = J. transsylvanica(Sprengel) |Simonkai = J. simonkaiana Nyár.;erdélyi hangyabogáncs – kopasz vagy kopaszodófészekkel; az előbbi alfajnál gyakoribb:P Gy, J, Kb (CLA. Nyárády A. 1967),Magyarnádas (f. simonkaiana, f. latisecta Nyár.,f. integrifolia Nyár., f. heterophylla Nyár. –vö. Fl. IX, 767–8), Zs. – Az erdélyi hangyabogáncsokrendszertani besorolása vitatottés tisztázatlan. A Fl. Eur. IV, 218–9 (S.Kozuharov 1976) – alighanem tévesen – aJ. simonkaiana Nyár.-t a J. ledebouri Bunge-valazonosítja, a Sprengel és Simonkai által leírtkopaszfészkű erdélyi alakokat az ssp. transsylvanica(Sprengel) Hayek körébe sorolják. AJ. ledebouri kaszatjainak a felülete gumócskás,a J. mollis kaszatjaié hosszanti barázdás.Vö. még Fl. IX, 767–8; Nyárády 1941.245