péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

Dongó határában, Kelecel és Rişca felé, a Kapus és Egerbegy patakaközötti gerincen, valamint a Sátor-hegy fennsíkján. Ha a szeriális társulásthuzamosabban fenntartják alkalmi legeltetéssel és irtással, a gyűjtögetésfontos területévé válik, ahol bőven terem a szamóca, a szeder,a gomba.A rezgőnyáras-mogyorós (Corylo-Populetum) a felújulásban kevésbégátolt, üde termőhelyű kevert erdők szegélyén vagy helyén alakul ki,a fürtösbodzás kecskefüzesekkel (Sambuco-Salicetum capreae), valaminta szárazabb termőhelyet (többnyire kocsánytalan tölgyeseket) kísérő tisztamogyorósokkal együtt.A mogyorósok és nyíresek a népi növényzetismeret (etnogeobotanika)és a tudományos növényismeret (geobotanika) érdeklődésétegyaránt kiváltották; tudományos értékelésük nagyon ellentmondásos.Nyíreseink önálló társulás voltát előbb általában elismerte, majd tagadtaa szakirodalom. Soó részben a területünkről írta le először 1927-benBetuletum pendulae néven.A társulástani nézeteltérések felvillantása ebben az esetben érzékeltetia hagyományos és gyakorlatias népi szemlélet és a tudományosértelmezés viszonyát. A nyíres, nyírfás ugyanis a kalotaszegi földrajzinév-adásegyértelmű, gyakori neve (érdekes módon sokkal gyakoribb,mint a románban a mestecăniş, ami esetleg összefüggésben lehet népvándorláskoriökológiai tapasztalatokkal, és azzal, hogy a magyarságnaka nyírrel kapcsolatos tárgyi és nyelvi ismeretei folyamatosan megőrződtekaz uráli együttélés korától). A tudományos geobotanika viszont,elsősorban a Soó-féle iskola a nyíreseket csak időleges, átmeneti szukcessziósállapotoknak tekintette, és nem méltatta elnevezésre. Az a viszszáshelyzet alakult ki, hogy a tőzeglápok környékén élő, ritkább és tájképilegjelentéktelen szöszös nyír állományok (Salici pentandrae-Betuletumpubescentis) társulástani önállóságát nem vitatták, a tájképileg ésgazdaságilag jelentős közönséges fehér „nyíresek” megnevezése, besorolásamegoldatlan maradt (megjegyzendő, hogy a tőzeges nyírlápokbanis többnyire a B. pendula dominál). Soó (1973 Synopsis) a tölgyesekmesterségesen elnyíresedett konszociációjáról, kultúrnyíresekről (Betuletumalbae cultum) beszél, és ezeknek savas, bázikus, valamint vízbenvagy tápanyagban gazdag talajon kialakult variánsait különbözteti meg(Mejer 1968; idézi Soó 1973).A dongói platón és a keleceli tőzegláp környékén felbukkanó tőzegesnyíresek (Sphagno-Betuletum) több szempontból különböznek a leromlott,kiritkult nyíres tölgyesektől (Betulo-Quercetum) és a ritkás,többnyire legeltetett tiszta nyírligetektől (Betuletum pendulae), illetvea nyíres kecskefüzes irtásoktól (Betulo-Salicetum capreae).A nyír maga is visszaszorulóban van a területen, és állományai ―éppen a népi felhasználás és szokások miatt (májusfaállítás, seprűkészítés)― gyorsabban ritkulnak ott, ahol a faj egyébként sem gyakori. Hiszenmennél gyérebben nő a határban a nyírfa, annál nagyobb értéke lesza belőle állított szép májusfának vagy a nyírfából faragott eszköznek.A mogyoró (Corylus avellana) uralta cserjések helyzete a népi éstudományos értékelésben sok szempontból hasonló a nyíresekéhez. Aföldrajzinév-adásban még a nyírnél is jelentősebb, termése miatt jobbanszámon is tarthatták állományait. Erdélyben a mogyorósok társulástani61