péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

Akácfa-típus (75 név). Ez a típus tautologikus forma, mert az akácfá-valszemantikai szempontból teljesen egyenértékű az akác terminus,éppen ezért ezek a terminusok hol mint összetételek, hol mint egyszerűnevek használatosak. Az utótag használatát az indokolja, hogy mint egyáltalános jelentésű, meghatározott növénycsoportra utaló terminus megkönnyítiaz előtag értelmezését (különösen érthető ez a frissebben átvettterminusok esetében). Így alakult az említett példa mellett a brádfa,rutafa, tujafa stb. Ez persze nem azt jelenti, hogy az e típushoz tartozókmind újabb eredetűek, hiszen ide tartozik a fűzfa, juharfa, bükkfastb. is. A utótag tehát mindig általánosabb fogalmi kört jelöl, logikailagaz előtagnak fölérendelt kategória. A -fa utótag mellett szerepelheta -fű (porcsfű, muharfű stb.), a -virág (brindusavirág, kálavirág stb.),a -bokor (mogyoróbokor stb.), a -lapu (acsalapu, atracéllapu stb.), a -kóré(kocsánkóré stb.), a -gomba (hiribagomba), a -fenyő (szemerkefenyő), az-eper (kapsonyeper). Az ilyen típusú név jelölhet a fajnak alárendelttaxont, ebben az esetben az utótag botanikai értelemben vett genus- vagyspeciesnév (pl. gogospaprika).Birsalma-típus. Az előbbitől szemantikailag némileg különböző; abirskörte tartozik még ide.Sárgadinnye, illetve fehér liliom-típus. Ez az összetételtípus a leggyakoribb(479 név), ez egyébként (a fehér liliom-típus) a hivatalos jelzősfajnév, amely megfelel a latin nómenklatúra jelzős fajneveinek. Alazább (különírt) névtípus utótagja nemzetségnév, a melléknévi jelző pedigfajjelölő, a tömörebb (egybeírt) névtípusban az utótag nem nemzetségnévvagy nem annak a nemzetségnek a neve, amelynek az illetőfaj alárendelt.Bennünket elsősorban az érdekel, hogy a melléknévi jelző milyenminőségre utal, milyen tulajdonság alapján nevezi meg a növényt. Ezekközül a tulajdonságok közül mint leggyakoribb névadási indíték a színszerepel. Nincs módunk itt elemezni a névadásban szerepet játszó öszszesszínelnevezéseket, az viszont a névadás lelki indítékai szempontjábólis fontos, hogy a növény mely részének a színe lehet feltűnő. Jellegzetesszíne lehet a növény egészének (piros fűzfa, sárga fűzfa, sárgarókagomba, tarkasás, tartövis stb.), a növény virágának, virágzatának(fehér gyöngyvirág, kékibolya, kétszínűvirág, sárga horgasrózsa, sárgaoroszka, színes viola stb.), a növény magtermésének (fehér törökbúza,kék mák, sárga paszuly, tarka paszuly, tüdőszínes fuszulyka stb), a növénygyümölcsének (fehér eperfa, piros ribizli, sárga szilva, veresbarack,veresszőlő stb.), a növény gumójának, gyökértermésének (fehér répa, feketeretek, veres bojóka stb.), a növény hagymájának (sárgahagyma, vereshagymastb.).A jelzői előtag gyakran a méretre utal, az egész növény nagyságára(apró csalán, kis tövisrózsa, magas bársonyvirág, nagygyőtény, törpe bársonyvirágstb.), a gyümölcs méretére (nagy paradicsom stb.), a mag méretére(aprószőlő, kicsi borsópaszuly stb.), a virág méretére (kicsi pillangóvirág,nagyrózsa stb.).A névadás szempontjából releváns lehet a forma, az alak. Feltűnőlehet a levél formája (fodros petrezselyem, kereksósnya, recés muszkáté,szélesfű stb.), a mag formája (hegyes kukorica stb.), a gyümölcs alakja178