péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

Mésztelen, sovány szántók gyomosodásaAz egyéves szikárkás-herehura lóherés gyomosodás (Sclerantho-Trifolietum)általánosan jellemző a Szigethegység előhegyeinek sovány, kilúgozotttalajú szántóföldjeire, így elterjedt Dongó határában, Bedecsen,Incselen, Kapus és Gyalu között a Nagymező-tető szántóin. Kialakulásáta sovány talaj mellett a trágyázás, meszezés hiánya segíti. A gyomosodásjellegzetes kísérőfajai közül helyenként az iszapgyopár (Gnaphaliumuliginosum), a mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis), a juhsóska(Rumex acetosella) vagy a sárga madársóska (Oxalis europaea) jutnakuralomra. Gyerőmonostor környékén a szikárkás-herehurafüves gyomosodásbana nyugat-európai palástfüves-székfüves társulásokból (Aphano-Matricarietum Tx 37) leírt bojtorján salátás változata (lapsanetosum) ismegjelenik.Mezei csibehúros-széltippanos gyomosodás (Spergulo-Aperetum):jobb tápanyagellátottságú, nedvesebb és többnyire magasabban vagy későbbenkaszával aratott (egyenetlen talajú, északos kitettségű) szántókonalakul ki (pl. Derite határában keleti-északkeleti kitettségben). Tipikuskifejlődésben kalászosokban, de atipikusan kapásokban is azonosítható(itt inkább a csibehúr uralkodó). Kísérőfajai hasonlóak az előbbi társuláshoz,és gyakori benne a tarackbúza-invázió (agropyretosum). Forgácstelkehatárában a társulásban a molyhos keserűfű (Polygonum tomentosum),a centike (Centunculus minimus) és a nagy útifű sajátos gyomalakja(var. arvense) is megjelenik. Széltippanos változatának (aperetosum)terjedése a Kapus völgyében folyamatban van.Kígyósziszes-juhsóskás gyomosodás (Echio-Rumicetum acetosellae):a Szigethegység savanyú kémhatású, tápanyagban szegény talajainak,szántóknak, rézsűknek a jellegzetes gyomegyüttese. Önállóságát V. Soranismerte fel (1962). Többé-kevésbé tipikus kifejlődésben kavicsos váztalajonmindenütt felbukkan, Magas-Kalotaszegen és Kiskapus határábana Kapus-patak völgyébe is leereszkedik.Meszes talajú szántók gyomosodásaApró kutyatejes-esti mécsvirágos gyomosodás (Euphorbio-Melandrietum).Ezt a jellegzetes fajegyüttest 1964-ben azonosították az NDK-ban.A Harz-hegységben az erdélyihez nagyon hasonló klimatikus és talajviszonyokközött alakul ki. Tudomásunk szerint Erdélyből még nem jelezték.A területen jellegzetes kifejlődésben a Gyerőmonostor és Románbikalközötti út mentén, a durvamész padokon kialakított kis lejtőszögű,északkeleti kitettségű szántókon bukkan fel. A társulás egykori fajösszetételéta hetvenes évek nagy vadzab-inváziója és az ezt követő vegyszeresgyomirtás módosította ugyan, de nem tüntette el teljesen.Ördögbocskoros-nyári héricses gyomosodás (Caucalido-Adonidetum)a gyenge tápanyagellátású, nitrogénsókban szegény, de kalciumban gazdag,időszakosan kiszáradó, déli kitettségű talajokon telepszik meg. Nagykapushatárában közvetlenül a régi országút feletti padon, vékony rétegűmeszes váztalajon a társulásnak egy nyilasfűben (Conringia orientalis)különösen gazdag állománya figyelhető meg, amely a kísérőfajokalapján akár a Nyugat-Európából jól ismert ördögbocskoros vetési gyomosodáserdélyi változatának is felfogható (Caucalido-Scandicetum Tx.50 p.p., R. Schub. et Köhler 64 conringietosum hoc. loco). A társulás a96