péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

A burgonya népi terminológiája igen érdekes tanulságokat szolgáltata nyelvföldrajz és a szókincs rendszere szempontjából egyaránt. AMagyar Nyelvjárások Atlasza I. kötetének 29. lapjáról kiolvasható, hogykét elnevezés uralkodik: nyugaton a már említett német eredetű krumpliés alakváltozatai (a Tiszától keletre egyre gyakoribb a kolompér). A keletinyelvjárásokban a székely nyelvjárásban keletkezett pityóká-t találjukösszefüggő területen, egészen a krumplis, kolompér-os Koltóig,Diósadig, illetve a Mezőségig, ahol más terminusok zavarják meg azaddig meglehetősen egységes képet. Ezenkívül északon elvétve előfordula szláv eredetű gruja, délen pedig (Baranyában) a valószínűleg olaszhatást mutató burgonya. Ahogy más esetekben is, az egyes terminusok anövény bekerülésének és terjedésének valószínű útvonalait is jelzik: alegfontosabb ebben a tekintetben a nyugati útvonal, a német hatás,számolni kell azonban egy keletivel is; ezek mellett sokkal kisebb jelentőségevolt az említett olasz és szláv közvetítésnek. A növényfaj korábbanemlített termesztési tulajdonságai miatt előbb a hegyvidéken terjedtel, az alföldi részeken csak a múlt század végén (napjainkban isvannak hegyvidéki falvak, ahol egyebet szinte nem is termesztenek,mint zabot, rozsot, burgonyát; gyűjtőterületünkön ilyen Kis- és Nagydongó).Az Erdélyre érvényes nyelvföldrajzi képet Murádin László vázoltaföl (Murádin 1975). Ebből kitűnik, hogy az említett egységes nyugati éskeleti zónákat, a krumpli és a pityóka birodalmát a Mezőség és Kalotaszegbontja meg a maga helyi terminusaival. Saját részletes gyűjtésünkadatai alapján a kalotaszegi szóföldrajzi helyzetet mutatjuk be részletesebben.Mit találunk ezen a viszonylag kis területen? Összesen nyolcönálló terminust, a 27. ábrán látható földrajzi eloszlásban. A területközepén a legelterjedtebb a bojóka. Bánffyhunyadon és néhány veleszomszédos faluban, valamint Vistán és Mérában a magyaró, mogyoróhasználatos, Sárvásáron a fődimogyoró. A keleti (Ml, Tl, Szu) meg azészaki peremen a pityóká-t találjuk. Feltűnik még rajtuk kívül Zsobokona bugyóka, Kispetriben a pityirkó, Magyarvalkón a pijó, Nagypetribena baraboj. Milyen következtetéseket lehet levonni ezekből a nevekből?Elsősorban azt, hogy e növény jelölésében az itteni nyelvjárás meglehetősenönálló utat követett. A bugyóka és a bojóka egyaránt a bogyószóval függ össze, annak származéka (és egyben alakváltozata), a pityirkó,pijó bizonyára a pityóká-hoz kapcsolódik ― ez utóbbi, mint jeleztük,szintén belső fejlemény, hangfestő eredetű. A mogyoró esetében a sárvásárifődimogyoró igazít el: valószínűleg ez volt az eredeti név, ebbőlalakult tapadással a mogyoró szó. Jó, jó ― kérdezheti az olvasó ―, dehogyan különböztetik meg tőle a mogyorója termését? Úgy, hogy ezekbena falvakban az kap jelzői előtagot: fái mogyoró. És mi lesz a barabojjal,amely ezen a vidéken az ugyancsak ehető gyökerű Chaerophyllumbulbosum neve? Arra Nagypetriben azt mondják: fődi baraboj. Igaz, ebbensemmi logika nincs, mert mindkettő egyformán földi, azaz földbentermő, a burgonya is és a baraboly is. Mégis, ez fényesen igazolja aztaz ismert tételt, amely szerint a megnevezésnek egy alapvető logikájavan: a megkülönböztetés. Hogy tartalmilag mennyire logikus, jellemzőegy terminus, az sokszor még a tudományos terminológiában sem fontos― miért volna az éppen a népnyelvben?131