péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

A GYEPEKKalotaszeg területén az összefüggő füves növényzet ― gyűjtőnévengyeptakaró ― egészen a legutóbbi időkig emberi hatásra, de természetesúton, vetés nélkül alakult, fejlődött. A továbbiakban Puia et al. (1980)felosztását követve elsődleges és másodlagos természetes gyepeket ésújabb telepítésű időleges (vetett) gyepeket különböztetünk meg.Az elsődleges természetes gyepek közvetlenül a különböző talajfejlődésifázisban lévő anyakőzeten (hordalékon, kőfolyáson) képződtek;ha termőhelyeiken a környezeti feltételek nem tették lehetővé abeerdősülést, a földtörténeti újkor beköszöntése óta folyamatosan léteznek.Ebben az értelemben Kalotaszeg területén kérdéses az elsődlegestermészetes gyepek megléte.A másodlagos természetes gyepek az ember erdőirtó és állattartótevékenysége következtében alakultak ki. Fennmaradásuk is a folyamatoskaszálástól, legeltetéstől függ, enélkül fokozatosan visszaerdősülnének.Bár kialakulásuk természetes folyamat volt, mai fajösszetételüket egyreinkább a művelés (kaszálás, legeltetés, trágyázás, gyomirtás, felülvetésekstb.) határozzák meg. Puia éppen ezért megnevezésükre az „állandógyepek“ kifejezést ajánlja, szemben a már mezőgazdasági kultúrakéntkezelt „időleges gyepekkel“, amelyeket időnként (3―5 év) felszántanak.Az állandó gyepek használat szerint kaszálókra, legelőkre és vegyeshasznosítású gyepekre oszthatók. A kalotaszegi falvak határában bizonyos― többnyire alacsony termelékenységű ― gyepeket kizárólag legelőként,más területeket elsősorban kaszálóként hasznosítanak. A legjobbállapotban azok a gyepek vannak itt is, amelyeket tavasszal és ősszelrövid ideig legeltetnek, nyáron viszont kaszálóként használnak (legeltetettkaszálók). Ritkábban a jó szénatermő legelőt kedvező időjárású évbenkaszálják (kaszált legelő).A kalotaszegi népi terminológia a hivatalos nevezéktannál sok tekintetbenárnyaltabb megkülönböztetést alkalmaz. A gyep, legelő, kaszálófogalmakat ritkán használja, megkülönbözteti viszont a különbözőtermőhelyeken kialakult, illetőleg a különböző gazdasági értékű és eltérőmódon hasznosítható gyepterületeket (vö. Péntek―Szabó 1980). A hagyományoskalotaszegi népi „gyeptipológia“ szerint beszélhetünk ártérirétről, lonkáról, mely átmehet a nádasba, semlyékesbe, sásosba, illetőlega bokros-fás, de ugyancsak legeltethető-kaszálható berekbe. A domboldalakonvannak a szénafüvek, szénamezők vagy egyszerűen szénák ésa ligetek, az erdőkben lokokról, a hegyi erdőkben pojánákról, tárnyicákról,lázokról beszélnek. Ugyancsak a hegyvidék jellemzői a rossz minőségűhangák és serefüvesek.Türében a széna minősége szerint megkülönböztetnek a minőségcsökkenő sorrendjében: kerti szénát (Arrhenatheretumból), réti szénát(Agrostionból, Calthionból), erdei szénát (Agrostio-Festucionból), partiszénát (Cirsio-Brachypodionból és Festucionból) ― számon tartva a partot,ahonnan származott ― és sátét (Phragmitetaliaból).A gyepek termése takarmányként hasznosul. Ez a hasznosítási mód― különösen a kaszálás általi ― jellegzetes európai sajátság. Jórészt akaszálás kialakulásának köszönhető, hogy jól sarjadzó, gyorsan növő takarmánynövényeinknagyobb részének a géncentruma éppen területün-69