péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

is. Európában a nemesítőket a hüvely alakja, nagysága, színe és a hüvelyfalának szerkezete is érdekelte, mivel a zöldpaszuly kedvelt és fontostáplálék lett. Érdekes preferenciák, táplálkozási szokások is kialakultakezzel kapcsolatban: Nyugat-Európában például inkább a hengeres, zöldhüvelyű fajtákat, a mi vidékeinken egészen a legutóbbi időkig a laposés sárga hüvelyű fajtákat kedvelték, nyilván azzal a megszorítással, hogyne legyen szálkás, azaz a hüvely fala ne tartalmazzon emészthetetlencellulózlemezeket, kötegeket.Nagyon változatos a paszulymagvak alakja és színe, a leggyakoribbmagformákat és mintázatokat a melléklet fényképén mutatjuk be. Haválaszt keresünk arra, hogyan alakulhatott ki a paszulymagvak héjánakszín- és formagazdagsága, mindenekelőtt azzal kell tisztában lennünk,hogy a paszuly önmegtermékenyülő növény. Ez azt jelenti, hogy mindigugyanannak a virágnak a pollenje kerül a bibére, nincs (illetőleg csakvéletlenül lehet) kereszteződés. Ennek az a következménye, hogy a paszuly„tiszta vonalakat“ alkotva szaporodik, és ezek a tiszta vonalakmegőrzik sajátos tulajdonságaikat. A háziasítás és nemesítés folyamánaz eltérő termelési tulajdonságú, eltérő értékű vonalakat (helyi vagynemesített fajtákat) éppen a mag alaktani jellegzetességeinek alapján tartottákszámon. Ez az évezredek során az árnyalati eltérések megfigyelése,megkülönböztetése, fenntartása és kiválogatása révén a mai valóban csodálatraméltóformagazdagsághoz vezetett. A változatosság alapjában bonyolultgenetikai szabályozottságok (együttható gének sorozatai) állnak(l. Szabó 1985, Szabó―Dankanits 1978).A hazai parasztkertekben termő paszulyok változatossága régótafoglalkoztatta a mezőgazdászokat és a botanikusokat, ennek ellenére csaka hivatalosan termesztésre ajánlott fajták helyzetét ismerjük úgy-ahogy.Felméretlen még az ország különböző vidékein parasztkerti termesztésbenlévő fajták változatossága. Az adatgyűjtés szükségességét Ţopa ésNyárády már 1957-ben hangsúlyozta a Románia flórájáról írott monográfia5. kötetében. A paszulytermesztés kérdése ismételten felmerültkülönböző mezőgazdasági tanácsokozásokon. Az érdeklődés egyébkéntnemcsak nálunk növekvő, hanem Európa-szerte mindenütt, és különösenott, ahol a lakosság fehérjeellátásában a növényi eredetű fehérjéknek vanfontos szerepük. Megjegyzendő, hogy az amerikai fejlett indián kultúrákkialakulása nem utolsósorban azért volt lehetséges, mert éppen alegértékesebb, egymást jól kiegészítő élelmiszernövényeknek, a kukoricánakés a paszulynak, valamint a töknek és burgonyának az együttestermesztésével fehérjében, szénhidrátokban, olajban és vitaminokbangazdag, bő termést tudtak betakarítani. Aki nyitott szemmel jár ma afalusi háztáji kertekben, gyakran megfigyelheti nálunk is ezt a hatékonyés kiegyensúlyozott növényegyüttest.A paszulyfajták hazai elterjedésére vonatkozó ismeretek elmélyítésevégett gyűjtésünk során külön is kitértünk a paszulyok biológiai változatosságáraés elnevezéseire. A helyi fajták adatait agrobotanikai szempontból,a neveket nyelvészetileg is feldolgoztuk (Péntek 1978), a fajtákmegoszlását különböző csoportok szerint táblázatban szemléltettük. Atáblázatból látható, hogy a feldolgozott próbák közel 70 százaléka a futóvagykaróspaszulyok csoportjába tartozik, és mindössze a típusok 30 százalékagyalogpaszuly. Ez a karós típusok táplálkozásbeli fontosságát127