péntek jános szabó attila ember és növényvilág - Adatbank

társulás nagyon fajgazdag lehet (Ordományos, Körösfő). Helyenként, ahidegebb, nedves és mély talajú termőhelyeken, többnyire az északilejtők alsó harmadában a gyertyán kiszorítja a kocsánytalan tölgyet atársulásból, és többé-kevésbé tiszta gyertyánosok figyelhetők meg (Stellario-Carpinetum).Savanyú alapkőzeten, mészben szegény kilúgozott, vékony és könynyenkiszáradó váztalajokon a kocsánytalan tölgynek ugyancsak gyertyánnal,ritkábban bükkel, nyírrel, rezgő nyárral keveredő állományaibólmészkerülő kocsánytalan tölgyesek alakultak ki. Ezek nemcsak akoronaszintben, de a gyepszintben is igen változatosak lehetnek, és attólfüggően, hogy a festő rekettye (Genista tinctoria), a feketéllő zanót(Cytisus nigricans), a hegyi sás (Carex montana), a perjeszittyó (Luzulaluzuloides), a felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla), az áfonya(Vaccinium) vagy a csarab (Calluna) uralkodó, különböző mészkerülőkocsánytalan tölgyeseket írtak le a különböző szerzők. Az alaptársulásnévadó faja, a perjeszittyó valamennyi szubasszociációnak, faciesnek kísérője.Az aljnövényzetnek ebben az esetben azért is volt nagy szerepea megítélésben, mert ennek az erdőtársulásnak a koronaszintje viszonylaggyengén fejlett, a fák átlagos magassága 15 m alatt marad, és a lombozatnem zárt, esetenként alig 50 százalékos, így a gyepszintben viszonylagmagas fény- és hőigényű és közepesen szárazságtűrő fajok telepedhetnekmeg nagy faj- és egyedszámmal. A fajok kb. 80 százalékának közösjellemzője, hogy vagy savanyú talajokhoz kötődnek, vagy jól tűrik azalacsonyabb pH értéket is.Mély, laza, jó vízellátottságú talajokon, melegebb termőhelyekenalakultak ki a kocsányos és kocsánytalan tölgyesek kevert állományai,amelyeket a művelhető teraszok és árterek talajáról jórészt már régenkitermeltek, és a termőhelyeket felszántották, így ennek a társulásnakma már csak nyomai, maradványfái figyelhetők meg.Magasabb fekvésben, kissé hűvösebb éghajlati körülmények között,fennsíkokon, pl. Sztána vagy Sárvásár térségében a kocsányos tölgy agyertyánnal is társul, és gyertyános-kocsányos tölgyeseket (Querco robori-Carpinetum)alkot.Vidékünkön a tiszta csertölgyesek (Quercetum cerris) csak északon,a Szilágyság felé fordulnak elő, és állományaik Egeres határában kerülneklegközelebb a Szigethegységhez. Sztána környékén ezek az állományokvalamikor bükkel is keveredtek; ilyen kevert erdőknek a tanúja aSztána feletti legelő hagyásfa-állománya, melyben még csertölggyel öszszenőtt(!) bükkfát is találtunk (1. fénykép!). Hasonló lehetett az egykoritt álló erdő azokhoz az állományokhoz, amelyeket Balázs (1941) aMeszes-hegységből írt le, vagy amelyeket láthatunk az Egregy és Almásközötti vízválasztón (Nyárády et al. 1975).A tiszta csertölgyes erdők szubmediterrán jellegűek. A kalotaszegiállományokban viszont már hiányoznak a gyepszintből az olyan melegkedvelőfajok, mint a Tamus communis (pirítógyökér), a Sedum cepaea(varjúháj-faj), az Aremonia agrimonioides (kis párlófű) vagy a Révi-szoroscsereseiben még előforduló csodabogyó (Ruscus aculeatus), sárga őzsaláta(Smyrnium perfoliatum) vagy a halovány farkasalma (Aristolochiapallida).52